Orbán visszavon

„Most Orbán egy pillanatra mintha abba látott volna bele, hogy az internetadót szintén az intimszférába való behatolásként fogják föl, és ami az oktatás átalakítása vagy a trafikok esetében nem, vagy csak részben következett be, most hirtelen százezrek szemében valóságos, dermesztő rémképként jelent meg: a kormány már mélyen benn jár a magánéletünkben.

Figyeljük meg, a kormányfő ugyanúgy »emberekről beszél« a tiltakozókat említve, mint amikor saját intézkedéseit indokolta. Nem hivatkozik megtévesztettek gyülekezetére, nem próbálja a kérdést ellenzék-kormány konfliktusaként beállítani, ellentétben félhülye csatlósaival nem próbálja az idegen érdekek zsoldosait kimutatni a tömegben, nem mond olyanokat, hogy rosszul kommunikált, bár az eredeti intézkedést magyarázza ugyan, de inkább csak azért, hogy bagatellizálja azt, hanem mintegy elismeri, hogy az »embereknek« jogában áll »félelmeket előhívő víziókban« hinniük, és ezelőtt ő meghajol.

Önmagában persze ez még mindig csak arra lenne elegendő, hogy szerény vereségre szépítsen, ám már ahhoz is ellenfelei kellenek, hogy döntetlenre hozza ezt a meccset. Most ugyanis többen is újfent arra akarják használni a tüntetéseket, hogy kiéljék mozgalmár hajlamaikat, és/vagy elcseszett politikai ambícióiknak próbáljanak újabb terepet találni, ezért a tiltakozásokat a tervezet visszavonását követően is állandósítani szeretnék. Ez egyfelől kontraproduktív, mert a kormánynak másra sincs szüksége, mint arra, hogy megint ugyanaz a húsz-harminc millakárosult ugrabugráljon ellene, másfelől erkölcsileg sem igazolható. A NER-rel ugyanis nem az a baj, hogy a Fidesz kormányoz, hanem, hogy ezt korlátok nélkül teszi, nem tudja hol a helye. Most egy konkrét ügyben egy jól fölismerhető sokaság jelölte ki a határokat, ennyi ezúttal legyen elég.”