A történelem vége

„Tisztelt hülyéim és uraim, kedves barátaim! A legfontosabb versenyfutás ma az, hogyan lehet egy olyan államot kitalálni, amelyben mindent, egészen a ti gyerekeitek malacperselyéig zsebre rakhatok, valamint a csontjaitokból autópályát építtethetek a lányomnak az alabástrom budijáig. Mégpedig anélkül, hogy ezért bárki bármikor felelősségre vonhasson.

Ez a cél, nem a nemzet sikere. Ha az utóbbi egy kicsit is érdekelne, akkor nem Oroszországról mintáznám a modellt. Engem nem a nemzet érdekel, hanem a saját túlélésem. És olyan messzire toltam a biciklit, hogy már nem mondhatok le a hatalomról. Köszönöm nektek, tisztelt hülyéim, hogy odáig aljasodtatok, hogy ehhez is tapsoltok.

(Felcsattanó, lelkes tapsorkán.) Elég hamar rájöttem, hogy a liberális demokráciában nem lehet enyém az első éjszaka joga. Kiszagolják, botrányt csinálnak belőle, aztán a végén leváltanak, és ha mondjuk én most megbuknék valahogy Polt Péterrel együtt, akkor alighanem a gyerekeim malacperselye is veszélybe kerülne. A liberalizmus az a pokol, amikor nem tehetek meg bármit. Ebben az értelemben tehát illiberális államot építünk.”