Készüljünk: így fog hétfőn megbukni Olaf Scholz
Jön a bizalmi szavazás a Bundestagban, majd februárban az új választás.
A német–brazil szerintem azért volt tényleg történelmi meccs, mert ezzel megszűnt ezeknek a tornáknak az eddig ismert lebonyolítási rendszere. Legalábbis remélem.
„Brazíliát nemcsak a zseniális Kroos és a német középpályás letámadás bénította le, hanem legalább annyira az a tudat, hogy milyen irdatlan pénzt költöttek el hiába azért, hogy a vébé 10-12. legerősebb csapataként megnyerjék a kupát. Drámának persze jó volt – mi az, hogy jó, sose volt még ilyen –, de ezek után nyilván nem lesz még egy palimadár ország, amelyik hasonló égésre vágyna, a FIFA kedvenc korrupciós partnerei, a pénzes diktatúrák meg elfogynak.
Mi jöhet ezek után? Többféle variációt is el tudok képzelni. Az egyik lehetőség, hogy egy kontinens több országa rendezze a tornát, fejenként egy-két stadiont felépítve. Nagyjából ez az, amit az UEFA kitalált az Európa-bajnokságokra. A nyilvánvaló buktatói mellett – hogyan találsz Afrikában 6-12 rendezőképes országot, ahol még a drukkolás is túlélhető, a csapatok követése pedig még drágábbá válik – ez a megoldás megosztaná a költségeket, és nem tenne tönkre évekre egyetlen országot. Az Európa-bajnokságokon tehát most vezetik be ezt a modellt, de nem véletlen, hogy pont itt, a leggazdagabb földrészen, ahol az országok kétharmada egymaga is képes lenne hagyományos Eb-t rendezni, ha akarna.
A másik – nekem így hirtelen rokonszenvesebb – lehetőség a világbajnokság BL-mintájú átalakítás lenne. Vagyis az elején ne legyen rendező ország, se egy, se sok, hanem maguk a résztvevők rendezzenek, a döntő hazai csoportmeccseit mindenki játssza otthon. Sokkal jobb lenne a hangulat, igazi szurkolással, és a korábbi modellel szemben minden rendező ország jól járna, anyagilag is.”