Eddig nem volt fontos, milyen színű a bőröm

„Mikor jött az ötlet, hogy főpolgármester-jelölt legyen?

Először egy privát beszélgetésben merült fel. Az országgyűlési választás után, és még mielőtt jött a szociktól a kedves ötlet, hogy majd ők beállnak mögénk. Andrásnak azt válaszoltam, gondolkozom rajta. Érdekes dilemma előtt álltam: megmaradjak-e én az LMP oktatáspolitikusának, vagy lépjek be egy másik terepre, a nagypolitikába. 

Tehát elkezdett gondolkozni a főpolgármester-jelöltségen. Aztán egyszer csak érkezett a hír, hogy a baloldal a cigányozó volt rendőrkapitányt indítja Miskolcon.

Igen, teljesen más helyzet állt elő, amikor a DK előhúzta Pásztor Albertet. Általam okosnak tartott, és a politikát jó érzékkel kezelő emberek szájából is elhangzott az az érvelés, hogy engem kellene szembeállítani Pásztor Alberttel. Ráadásul tudvalevő, hogy Miskolcon voltam egyetemista. Előtte a Rózsadombon a Móriczba jártam gimnáziumba, ahol burokban nevelkedtem. Budapesten ugyanis egy voltam az összes rózsadombi gimnazista közül, ahol senki nem kérdezte meg, miért ilyen színű a bőröm, és vajon cigány vagyok-e. (...)

És nem akart díszcigány lenni, pontosabban nem akarta, hogy elsősorban cigány legyen, és csak másodsorban politikus.

Elmondtam a barátaimnak, hogy ha a Pásztor-ügy után ezt elvállalom, minden a cigányügyről szólna. Ők azt mondták, hogy de ezt lehetne így meg úgy szpinnelni. Szerintem meg nem. Én az elmúlt négy évben az LMP-nek nem a cigánya voltam. Hanem az oktatáspolitikusa. Ha most bevállaltam volna a főpolgármester-jelöltséget, én lettem volna az LMP cigánya.

Ezzel azt mondja, ma Magyarországon nem lehet valakiből cigányként se főpolgármester, se mondjuk miniszterelnök, akkor is cigány marad. 

Addig, amíg a közbeszédben ez on-off, vagy-vagy alapon jelenik meg, addig nem igazán. Ezt gondolom.”