Don Luis megint átlép egy határt

„Itt és most, amikor Don Luis átlépi a már nem fiatalság, még nem öregség határát, amikor az ország hónapok alatt éveket öregszik, ki kell mondani: érdemes volt. Kevés magyar teljesítmény marad meg a huszadik századból: Bokros Lajosé megmarad.

Don Luis teljesítménye először közgazdasági, másodszor gazdaságpolitikai, harmadszor politikai. A közgazdaságtant a marxizmussal kezdte a hetvenes évek közepén, majd Polányi Károly hatása alá került a nyolcvanas években, hogy 1985 után Friedrich Hayek és a libertariánus iskola híve legyen.

Bokros ritka kinccsel rendelkezik: egészen fiatalon kialakított egy világképet. A gazdaságnak és a társadalomnak nem egyik vagy másik részletét nézi, kutatja, hanem a világ, ezen belül a térség és Magyarország egészét helyezi el. Van a világról magyarázata, térképe, ami által nemcsak ő tájékozódik, hanem az őt olvasó és hallgató is. Sokan és sok mindent hoztak a Fordulat és reformba, de kétségkívül Bokros hozta az egyik legfontosabbat: a különböző válságok létét és szoros összefüggését. Úgy éreztük, minden a helyére került, ahogy később a ’95-ös válság idején is.

Lehetett szeretni vagy nem szeretni, amit Don Luis akkor és ott a válságról és a lehetséges megoldásáról mondott, de azt mindenki értette, mi miért van úgy, ahogy van, mit miért tett úgy, ahogy tett. Az a nagymester, aki azonnal átlátja a játszmát, az a frontorvos, aki sebtében felméri és sorba rendezi az operálandó betegeket. Arra a Keynesre emlékeztet, aki pillanatok alatt felfogta a versailles-i béke súlyos és megbocsáthatatlan közgazdasági következményeit, és arra a Hayekra, aki az Út a szolgaságba pamfletjével, ha sok helyütt igaztalanul is, de leírja a jóléti állam jótéteményeinek negatívumait.”