Búcsú a jobboldaltól – meg a baltól

„Ugyanis párbeszéd nem létezhet ott, ahol minden politikai megszólalás identifikációs indíttatású. Arról szól, hogy ő ki, miért van ott, és miért mondja azt, amit éppen mond. Ha az értékelvűnek hazudott politikának vége, akkor szükségképp ránk kell hogy köszöntsön az érdekelvű politizálás. Egy tisztább, átláthatóbb, igazabb világ. Ahol nem lehet a valóság elől hazug ideológiai köpenyekbe menekülni. Ahol lesznek pártok, amelyek a négymillió szegény érdekeit képviselik. Mérhetően, hiszen négyévente kiderül, javult-e a helyzetük. Ha nem javult, a pártvezetésnek annyi. Ennyi.

Ahol lesznek olyan pártok, amelyek a módosabbak, az adófizetők érdekeit védik. Odafigyelnek adóforintjaik sorsára. Amelyek nem szeretnék, hogy gyermekeik a versenyképes tudás megszerzésének esélye kedvéért már az általános iskolát is külföldön kezdjék, hogy aztán soha többé ne térjenek haza. Amelyeket zavar, hogy viszonylagos jólétüket négymilliós nyomor, reménytelenség övezi. Amelyek tudják, hogy a négymillió, a maslow-i igénypiramis alján élő önerőből nem bír onnan kitörni. Amelyek tudják, hogy a nagyon drágán fenntartott szociális elosztórendszer megalázza a rászorultakat, de újratermeli és mélyíti a szegénységet és a nyomort.”