Az Európai Unió új arca: Jean-Claude Juncker az Európai Bizottság élén

„Juncker politikai üzenetének, melyet a bizottság elnöki jelöltsége során többször is részletesen kifejtett, a következők voltak a legfontosabb pontjai:

(i.) erősebb, egyszerűbb és demokratikusabb Európa;

(ii.) munkahelyteremtés és gazdasági növekedés különös tekintettel az új technológiákra és az innovációra;

(iii.) a szociális piacgazdaság elveinek érvényesítése;

(iv.) az Unió centralizálásának elutasítása, de ez euró-övezet politikai integrációjának elmélyítése;

(v.) a közös kül- és biztonságpolitika fejlesztése és az atlanti kapcsolatok erősítése.

A napokban megjelent EB elnöki programjában (Agenda for Jobs, Growth, Fairness and Democratic Change) pedig tíz kulcsterületet jelölt meg, mint jövőbeli tevékenységének főbb céljait. Ezek között szerepel a munkahelyteremtés és a növekedés támogatása; a digitális egységes piac; az európai energia unió megteremtése; az európai ipar fejlesztése, részleges újraiparosítással; a gazdasági és monetáris integráció további bővítése; az USA-EU szabadkereskedelmi megállapodás elfogadása; az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletének biztosítása; egy új európai bevándorlási politika kialakítása; az Unió globális szerepének erősítése és az Unió további demokratizálása. Programja további fontos pontja, hogy hitet tesz a többsebességes Európa mellett, azaz elfogadja, hogy nem kell egységesen haladniuk a tagállamoknak az integrációban, hanem lehetnek olyan tagállamok, akik kimaradnak egyes lépésekből, míg mások pedig előrelépnek egyes intézményi vagy politikai megoldásokkal. Különösen szorgalmazza az euróövezet integrációjának további elmélyítését, de fontosnak tartja az azon kívül álló tagállamok érdekeinek is a figyelembevételét.

Juncker elnöki jelölése, majd megválasztása komoly kritikát kapott: beszédes, hogy az általában egyhangúsággal döntő Európai Tanácsban szavaztak személyéről és két ellenszavazatot kapott az Egyesült Királyság és Magyarország miniszterelnökeitől. Az angol és a magyar külpolitika fő ellenvetése személyével szemben, hogy túlzottan is az Uniót a válságig vezető »európai elithez« kapcsolódik, és így kevésbé lehet arra számítani, hogy a jelenlegi válsághelyzetben innovatív és újszerű megoldásokat keressen, hanem valószínűleg csak a régi – egyszer már kudarchoz vezető – politikák és megoldások folytatására lesz képes. További kritika személyével szemben, hogy sokan a jelenlegi monetáris válság félrekezelésének és a megszorításoknak a szimbólumát is láthatják benne, és ez szintén nem szerencsés üzenet az európai polgároknak.”