Elég jól emlékszem

1989. június 16-ára elég jól emlékszem. Már szünet volt, felszabadult voltam, hogy végre örökre magam mögött hagyhattam az utált általános iskolát, és egész nap bent a városban lófráltam és vártam az egész újratemetéses ceremóniát.

Talán délben egy percre (?) leállt a város, és mindenki erre a kis időre megállt, volt, aki feszengve haptákba vágta magát, volt aki ugyanúgy nézett mereven maga elé, mint amit az iskolai ünnepségekről ismert már az ember, és volt, aki unottan lelassított, de inkább sietett tovább a dolgára.

A Hősök tere felé igyekezve az Andrássy út legvégén, egy egészen kis kempingasztalra voltak kitéve különböző képeslapok meg talán plakátok - az SZDSZ kiadásában. Mivel az egész 1989-es évben tök nagy izgalommal követtem nyomon a politikai változásokat és a különböző új pártok közéletben való megjelenését, nyilvánvaló, hogy kialakult bennem is valamiféle pártszimpátia, és nálam akkor az SZDSZ volt a favorit. Hát így vettem egy általuk kiadott kis Nagy Imrés képeslapot, aminek a hátuljára ráírtam az aznapi dátumot.

A legabszurdabb élmény pedig az Andrássy-Dózsa György út bal oldali sarkán fogadott, ahol egy egészen hosszú asztalra egy árus nem mást, mint átlátszó, henger alakú műanyag tégelyekbe helyezett földmintákat rakott és árulta azokat! És hogy mik is voltak? Mindegyiket felcimkézte azzal, hogy ezek mind a 301-es parcellából származó földminták!!! Akkori művtöri tudásom még csak a klasszikus konstruktivizmusig terjedt, így a konceptről fingom sem volt, de pár év múlva már tudtam, hogy ez volt az első találkozásom az ún. concept arttal! (Azóta se sikerült senkivel találkoznom, aki erre emlékezett volna, holott még a bepállott, oldalán párás tégelyek is belémvésődtek, és az a gondolat, hogy ki lehet az a fasz, aki megvesz egy bárhol kiásott földmintát itt az átbaszós árustól és hazaviszi a polcára??) Ezután az első eufóriás élmény után csak sodródtam a tér belseje felé az óriási tömeggel….

Ma pedig elővettem a két akkor elrakott vezető napilap egy-egy számát kíváncsiságból. Míg a Magyar Nemzet címoldala kizárólag a temetéssel és értelmezésekkel foglalkozik, addig a Népszabadság címlapjának csak az egynegyede tárgyalja a nap nagy eseményét, viszont fontosnak tartotta címoldalon hozni Grósz Károly paksi látogatását, amit „Az emberek többsége dolgozni, alkotni szeretne” címmel látott el! :))) – Vagyis az emberek nem temetni meg emlékezni akarnak :DD

A cikk legszebb Grósz-idézeteiből egy egész szép csokrot lehetne kötni: „A jelennel pedig az a gondunk, hogy már tudjuk, mit nem akarunk, tudjuk, merre akarunk menni, de nem tudjuk még, hogyan. Nincs hiány új dogmává csontosodó reformretorikában, de ez még nem válasz a konkrét kérdésekre. Igaz, sok részkérdést már megválaszoltunk, de ezek mindeddig nem álltak össze új minőségű egésszé. (hadd tegyem itt hozzá: :DDDD) A magyar közélet mai lázas állapota nem tartható fenn sokáig, mert az emberek döntő többsége nyugalomra vágyik, dolgozni, alkotni szeretne (…)” (hadd tegyem itt hozzá: persze, minden magyar művészkedni akar és nem nagyimrézni :DDDD)

Végül pedig Paksról : „Vannak, akik azt mondják: az MSZMP túl vörös ahhoz, hogy eléggé zöld legyen. Mintha a környezet védelme kizárólag a maroknyi, vagy többezernyi lelkes és igen aktív »zöld« joga és feladata lenne. (…) Paks is politikai küzdőtérré vált. A végsőkig kiélezett vitákban rengeteg szellemi és anyagi energiát pazaroltunk el. (…) A hozzáértők győzzék meg a kormányt, amely következetesen hajtsa végre az általa elfogadott döntést. (…) Nem szabad hagyni, hogy a nemzeti érdekek helyett politikai megfontolások, felkorbácsolt indulatok, szakmai vagy lobbyérdekek kerüljenek előtérbe, s erőltessenek ránk elhibázott lépéseket, elpocsékolva ezzel legjobb erőinket - mondotta Grósz Károly.” (hadd tegyem itt hozzá: :DDDDDDDDDDDDD)

Végül hadd tegyem hozzá: Orbán Viktor sem mondhatná ennél jobban!