Lassan végéhez közelít az EU-n belüli pozícióharc

„Mondhatni trend lett a tagállamokban az euroszkepticizmus. Mindezen a mostani »felsőpolitikai« kakasviadal fikarcnyit sem segített, hiszen pont azt a fajta elidegenedett, elitista, bürokratikus szervezetről alkotott képet festi le a kontinens szavazói előtt, amit eddig is tucatszor láttak és tapasztaltak. Véleményem szerint az euroszkepticizmusra szükség van. Ám a reformok nem a jelenleg már fennálló keretek lebontására kell, hogy szolgáljanak, hanem azok megújítására és továbbvitelére. (...)

Néppárti jelölése mellett mostanra már kilenc uniós ország is támogatásáról biztosította Junckert, így megválasztása közel biztosra vehető (bár Cameron még szeretne egy szavazást indítványozni a teljes konszenzus érdekében, ám ennek hatása megjósolhatóan elenyésző).

Ennek természetesen lesz ára – a konszenzus helyébe ilyenkor a kompromisszum lép, amit jelenleg az Európai Parlament elnöki széke szimbolizál. Az európai szocialisták már az EP-választások másnapján úgy nyilatkoztak, hogy a baloldali támogatásért cserébe az ő jelöltjüket, Martin Schulz-ot szeretnék látni az Európai Parlament élén – újra, hiszen ő látta el ezt a posztot 2012 óta. A helyzet kifejezetten izgalmas lenne abból a szempontból, hogy Juncker, mint az Európai Néppárt jelöltje, pont amellett tört lándzsát, hogy az EU-t demokratikusabbá téve át kell engedni bizonyos jogköröket az EP számára – ami így most részben a szocialistákat jelentené. Kompromisszumnak mindenesetre példaértékű lenne.”