Nagy hiba volt miniszterelnöknek lennem

„Mi az a három dolog, amire a legbüszkébb az egész tíz évből?

Büszke vagyok, hogy én hoztam eddig haza a legtöbb pénzt az EU-ból, 2005 decemberében egymilliárd euróval többet. Csináltunk egy olyan Munka Törvénykönyvet, ami inkább a munkást védi. És büszke vagyok egy olyan történetre, ami arról szólt, hogyan nem teszünk különbséget ember és ember között. Lásd integrált oktatás, Egyenlő Bánásmód Hivatal. 

Jó. És akkor mi az, amit a legnagyobb hibának tart?

Hogy elvállaltam a miniszterelnökséget a MSZP-vel a hátam mögött. Nem voltam készen a miniszterelnökségre 2004-ben, két tekintetben sem. Egyrészt nem voltam készen személyesen, függetlenül az MSZP-től. Ma úgy látom, ahhoz, hogy valaki jó kormányfő legyen, nagyobb politikai múlt kell, több tapasztalat, bölcsesség. Ehhez hozzátartozik, hogy a mai tudásommal már jobb miniszterelnök lennék, mint akkor. 

És miért nem kellett volna az MSZP-vel elvállalni?

Ahhoz, hogy sikeresen kormányozz, kulturálisan és politikailag egy veled önivású pártodnak kell lennie. Amikor én az MSZP miniszterelnöke voltam, abba a politikai konstrukcióba bele volt kódolva, hogy egyszer lehet egy ki nem kényszerített hiba. Túl sok érdeket sértettem, de ezzel nem az MSZP-seket hibáztatom. Tévedés ne essék, ők voltak bent előbb, én jöttem utoljára, én ismertem félre a helyzetet. Valamikor 2000-2001-ben arról írtam a Népszabadságban, nem fogunk tudni sikeresen kormányozni, ha nem alakítjuk át ezt a szocialista pártot. Akkor volt igazam. Csak nyilván amikor elkapott a politikai ösztön és nyílott a tér, képtelen voltam nemet mondani a kínálkozó lehetőségre.

Az SZDSZ-nek a reformokhoz való viszonya közelebb állt a habitusához?

Nem, de a koalíció működésének alapproblémáját nem az SZDSZ okozta, de nem is rúgunk bele a halott SZDSZ-be. Volt egy közös félreértés, amiben kulcsszerepük volt. Nem ismertük kellően az ország domináns kultúráját, hogy mit hajlandó elviselni ebből az egyébként alapvetően tisztességes polgári programból. Öngondoskodás, közfelelősség és magánfelelősség összekapcsolása, és ilyen kérdések. Azt hiszem, igazunk volt, de az intellektuális és a politikai igazság két különböző történet. Politikailag meg nem volt igazunk.”