„Botorság lenne persze azt állítani, hogy Magyarország ma Európa kedvence lenne, igenis értékelik a megteremtett stabilitást, a válságkezelés lekicsinylően és idegenkedve unortodoxnak bélyegzett magyar módszereiből pedig nem egyet már máshol is alkalmaznak.
Lassan, de ahhoz is kezd hozzászokni Európa, hogy a régi nagyok mellett másoknak, a perifériának nevezett régióknak is van határozott elképzelésük az unió jövőjéről, s e gondolatokat érdemes legalább megfontolni. A Fidesz újabb kétharmados győzelmére sem rezzent össze már senki, sőt, a néppárti frakcióban egyenesen azt számolgatják, hogy a magyar kormányzó párt hány mandátummal járulhat majd hozzá az európai jobboldal sikeréhez.
Mert bizony az elismertséget voksokban is mérik. S ha az Európai Parlament várakozások szerint legnagyobb frakciójában a képviseletben megjelenő befolyással az ország egyre jobb teljesítménye is párosul, akkor a magyar érdekek mellett is hatékonyabban lehet kiállni. Meg lehet védeni az akácot vagy a pálinkafőzést, de ami még ennél is fontosabb, saját ötleteinkkel lehet gazdagítani, a tíz éve megálmodott út felé terelgetni magát az uniót.”