Vita a Jobbikkal, kicsit más látószögből

„Most az a dilemma, hogy mi történik, ha erre a meggyengített immunrendszerű nyilvánosságra ráömlik a szélsőséges nézeteket képviselő Jobbikkal folytatott vita. Itt tehát több kérdés tehető fel. Lehet-e valós vitát lejátszani egy olyan közegben, ahol már évek óta hiányoznak a vita feltételei? Lehet-e valós vitát folytatni, ha azon éppen a Fidesz nincs jelen, amely eluralta a politikai erőteret? Lehetséges-e racionális diskurzus szélsőséges nézetek képviselőivel? Tehát nem a nézetekről – mert azokat vitatni kell –, hanem azokkal, akik ezeket képviselik, anélkül, hogy népszérűsödjenek közben ? Végül igaz-e az az állítás, hogy a Jobbiknak előnye származott abból, hogy a demokratikus pártok karanténban igyekeztek tartani?

A vita pártolói azt mondják, hogy nem igazolódott a Jobbik karanténban tartása, mert növelni tudta a népszerűségét. Abban reménykednek, hogy a választók meggyőzhetők, a Jobbik nézetei leleplezhetők. Ugyanakkor az állítás, miszerint a Jobbik karanténban volt idáig, csak korlátozottan igaz, mert mindenütt jelen volt, a köztévétől a jobboldali kereskedelmi médiumokig és az írott sajtóban is. Tény, hogy a Fidesz kevésbé támadta, mint a baloldali összefogás pártjait. Az LMP viszonya is sokkal elfogadóbb a Jobbikkal, mint számos más demokratikus párttal, miközben a jobbtérfélen az LMP is elfogadottabb. Mindannyiuk számára kimondva-kimondatlanul első számú ellenfélként a kormányváltók szövetsége szerepelt. A demokratikus pártok álláspontja az volt eddig, hogy a Jobbik nézeteit megemelné, legitimmé tehetné a velük való vita: a szalonképesség látszatát keltené.

A kérdések szerintem tágabb összefüggési rendszerbe helyezendők. Vajon miként illeszkedik mindez a Fidesz kommunikációs stratégájába?

A közeg, a teljes médiakörnyezet a hazugságra van kalibrálva. Vajon lehet-e ebben a közegben érdemi vitát folytatni, amikor tudvalevő, hogy torzított lesz, ahogy majd közvetítik, kommentálják, idézik. A Fidesz nem adta fel az alapállását, hogy semmiféle vitára nem hajlandó. Vagyis a karosszékében hátradőlve nézi majd, hogyan vergődik a populizmussal és a szélsőséges demagógiával szemben a demokratikus értékrend. És ez pontosan megfelel az érdekeinek. Miközben intakt marad a jobboldali választók szemében, nem kényszerül a saját álláspontja kifejtésére, neki sem fáj, miként sérül, miként húzzák le a sárba azt, amit ő sem akar, ami útban volt, amit már lebontott itthon.”