Globális „disznóságok”

„A 2008-ban elkezdődő globális válságörvénylések aztán drámai módon átírták Görögország 21. századi történelmének várható forgatókönyvét. Maga a válság, mint annyi társadalmi-gazdasági turbulencia az elmúlt egy-két évszázad során, persze megtervezett volt, kirobbantásának fő célja az lehetett, hogy egy újabb, minden eddiginél pusztítóbb pénzszivattyút szereljenek rá azokra az országokra, amelyek egyébként is a legkiszolgáltatottabb helyzetben voltak. És Görögország ezek közé tartozott, Spanyolországgal, Portugáliával és Itáliával együtt. És, ha „helyes” sorrendbe rakjuk e négy ország nevének kezdőbetűit, (ami angolul is P, I, G és S) akkor a PIGS angol szót kapjuk, ami magyarul azt jelenti, hogy »disznók«.

Hogy a PIGS (disznók) betűszóval mit akart üzenni a világot irányító »nem létező« szuperstruktúra, azt érteni véljük. Az üzenet egyik értelmezése arra utal, hogy az itt, délen élők lusta disznók, hedonista állatok, és a hatalmas adósságuk főként éppen ennek tulajdonítható, tehát meg is érdemlik a sorsukat. A másik arra, hogy a »globaloböllérek« a »válságkezeléssel” statuálnak majd példát, amikor »levágják« őket. A »disznóölés« forgatókönyve mindenütt hasonló elemekre épült, de a legnagyobb dráma Görögországban játszódott le. Bár már az évi hat-hét százalékos kamat – amit a görög államnak kellett fizetnie a válságot megelőzően az általa kibocsátott kötvényekért – is komoly próbatétel volt az ország népe számára, az igazi horror csak ezután következett. A globális pénzhatalmi rendszer, a mesterségesen keltett és egyébként, mint ma már látjuk, minden alapot nélkülöző, hisztériával négy év alatt, 2008 és 2012 között az évi hat-hét százalékos szintről negyven százalék fölé emelte a görög állam által fizetendő kamatot. Tette mindezt arra hivatkozva, hogy Görögország rövidesen csődbe jut, és ez a »kockázati felár” lesz a fedezete az összeomlással elvesztett összegeknek. Az Európai Unió és az IMF „csődgondnokai” a rendezés során ugyan valóban »leírtak« nagyjából százmilliárd dollár körüli összeget, és ez kétségtelenül a hitelezők vesztesége, de ezen kívül egyéb kár nem érte őket. A haszon viszont mesés lett!

Ez alatt a négy év alatt háromszázmilliárd dollárról ötszázmilliárd fölé emelték a görög államadósságot, és még mindig a pénzpiacon »forgó«, negyven százalék felett kamatozó kötvények eszelős erővel szívják ki az erőforrásokat a jobb sorsra érdemes görög társadalomból.”