„Azt nem értem, hogy tudnak keresztények elmenni húsvétkor a templomba, örvendezni az emberrel a végsőkig szolidáris Isten felfoghatatlan nagyvonalúságának, esetleg meghallgatni az Aranyszájú beszédét arról, hogy nem kell félni, mert az érdemétől függetlenül mindenki hivatalos az Úr örömünnepére a közösség országában, aztán hazamenni, és tapsikolni a büntető szegénypolitikának. Olyan nagy kérés, kedves keresztény testvérek, hogy egy picit tegyék le a Magyar Nemzetet, állítsák halkabbra a propagandatelevíziót, olvassák el újra az evangéliumot, ismerkedjenek meg néhány alapvető szociológiai és közpolitikai ténnyel, és gondolják ezt át még egyszer?
Ha még bírják, hadd idézzem fel, hogy mi történt ebben a ciklusban a hajléktalanokkal. A parlament törvényt fogadott el arról, hogy az önkormányzatok, ha úgy gondolják, rendeletben tilthassák meg a hajléktalanoknak, hogy közterületen aludjanak, bírsággal és elzárással fenyegetve őket. A sok főkeresztény az önkormányzatokban ugrott is a lehetőségre, hogy végre eltakaríthatják a hajléktalanokat a jóravaló polgárok kényes szeme elől. Azt is megtiltották nekik, hogy a kukákat böngésszék. Az elhagyatott helyeken, vasúti töltésoldalban, kiserdőben összetákolt viskóikat eldózerolták. Az alkotmánybíróság ezt a törvényt az emberi méltósághoz való alapjoggal összeegyeztethetetlennek találta, és megsemmisítette. Nosza, korunk állampártja, amely négy évvel ezelőtt a leadott szavazatok alig több mint felét megszerezve ahhoz a lehetőséghez jutott, hogy minden szabályt tetszése szerint átírhat ebben az országban, fogta magát, és megváltoztatta az alaptörvényt, ami most – valószínűleg a világon egyedüliként – explicit rendelkezést tartalmaz arról, hogy lehet ilyen módon üldözni a hajléktalanokat. Az üldözések lankadatlan kedvvel folytatódnak.
Az a helyzet, kedves testvérek, hogy vannak erkölcsi igazságok, amelyeket az sem tud átírni, akinek kétharmada van a parlamentben, és lenyomta az alkotmánybíróságot. Például, hogy ez aljasság. Ennek belátásához nem szükséges kereszténynek lenni, de aki keresztény, annak talán segít, ha felidézi, hogy amikor a második isteni személy magára vette az emberi egzisztenciát, emberi pályafutását hajléktalanként kezdte. Nem közterületen, hanem egy istállóban született, de ez a lényegen aligha változtat.”