Bródy János keményen megkapta a magáét, dőltek a tabuk a Kontextusban
A költő és irodalomtörténész szerint a magyarság léte most is a kultúrán múlik.
Fontos, hogy a baloldal mögött álló értelmiségnek lényeges ügyekben legyen szavunk, de ez nem jelenti azt, hogy közömbösek vagy kifejezetten ellenségesek vagyunk más társadalmi csoportok érzékenységeivel szemben. Interjú.
„– Szabó Tímea említette Petőcz György könyvében azokat a tabukat, amelyekkel a baloldali értelmiségnek le kellene számolnia: például, hogy támogatták, amikor Geréb Ágnes érdekében nyilatkozott, de elképedtek, amikor első ránézésre jobbos témákban, a temerini fiúk vagy a kettős állampolgárságot nem kapók jogorvoslata mellett állt ki. Innen hogyan tovább?
– Sokkal több alázat kellene. Az evidenciák, amelyek ebben a közegben magától értetődőek, a társadalom nagy részében egyáltalán nem biztos, hogy azok. Ezzel muszáj szembenézni. Fontos, hogy a baloldal mögött álló értelmiségnek lényeges ügyekben legyen szavunk, de ez nem jelenti azt, hogy közömbösek vagy kifejezetten ellenségesek vagyunk más társadalmi csoportok érzékenységeivel szemben. Például: a Szabadság téri emlékmű súlyos merénylet az egészséges nemzettudat ellen, foglalkozni kell vele, szembeszállni. De ugyanilyen fontos a határozott kiállás az ügynökakták nyilvánossága mellett vagy a kommunista rendszer működésének feltárásáért. Ehelyett most mindkét oldal harciasan képviseli a saját ügyeit, a másikét pedig meg sem hallja. Így nem fog menni. Sokszínű, mozaikos társadalom a miénk, nyitottnak kell lenni a másik igényeire, fájdalmaira. Ha a baloldal beszorul oda, ahol a temerini fiúk ügye tabu, sosem fog tudni kilépni a mostani, egyre szűkebb szubkultúrájából.
– A realitás az, hogy négy parlamenti hely jutott a pártszövetségnek, abból egy a PM-nek, s Budapesten kívül alig pár nagyvárosra jut szervezetük.
– Amikor a baloldal megújításáról beszéltem, nem azt ígértem, hogy az Együtt-PM hónapokon belül minden településen viruló pártszervezettel fog rendelkezni. De abban változás kell, hogy hosszú ideje nincs az országban baloldali értékeken nyugvó narratíva. 1990 óta sokmillió ember kiszorult a munkaerőpiacról, komplett régiók kilátástalanságba süllyedtek, mégis, ezen milliók képviseletét senki nem tudta hitelesen felvállalni. A baloldal évek óta, sőt talán egy évtizede nem tud három épkézláb mondatot mondani arról, hogy néz ki az a Magyarország, amelyben hiszünk.
– Az Együtt-PM önállóan tudott volna?
– A mi helyzetünk nehéz volt, mert egy évvel a választás előtt jött létre a szövetség. De talán minket is túlzottan lefoglaltak a szövetségkötések körüli hercehurcák, s közben nem tudtuk elmondani, milyen jövőt képzelünk az ország számára. Ha az egész baloldal nem önmagával foglalkozott volna, talán mindenki világosabban meg tudja fogalmazni a saját vízióját.”