Komisz kampány

„A Hősök terén hallhattunk egy lelkesítő beszédet a kormányfőtől, aki választásra hívta az állampolgárokat, és a megosztott szavazatok ellen érvelt. Szinte hihetetlen, hogy a szombati megmozdulás a hatodik békemenet volt. A barátságos tömeg kifigurázására az ellenzék „A párttal, a néppel egy az utunk” című mozgalmi dalocskát játszatta recsegő lemezről. Ez már csak így marad: a hazai jobboldal az ellenzéknek vagy fasiszta, vagy kommunista. Vagy nyilas csürhe, vagy lihegő vörösök. Néha egyszerre mind a kettő. A lényeg a bélyeg. Mesterházy gyermeteg diadallal Orbánt Bolse Viktornak nevezte az Operánál tartott kampánybeszédében. Mit mondhatunk erre? Ha látogatóba megyünk az elmegyógyintézetbe, ott is intelligens pókerarccal kell elviselnünk, ha az ápoltak ordítva lehülyéznek minket. (...)

Sok jót nem vártunk a kormányváltók nehezen összeálló stábjától, de ennyi marhaságot együtt rég hallhattunk, mint a békemenet utáni verőfényes vasárnapon. A legszórakoztatóbb ostobaságot Gyurcsány mondta: szavazzatok a kormányváltókra, s ha így lesz, sütni fog a nap. Ő legalább nem ígérte túl magát. És ez végül is betartható. Fodor Gábor a tizenkét pontból kiragadta az uniót Erdéllyel, s mielőtt irredentizmusától meglepődtünk volna, gyorsan kimondta: most Európával vagyunk unióban. Eszerint Belgium meg Ausztria hazánk országrészeivé avanzsáltak, csak ezt ők még nem tudják. Az ökörségek harmadik helyezettje lehet Szabó Tímea, aki nem Orbán Viktor hatalmát, hanem magát a kormányfőt akarta megdönteni, felszólítva, hogy ne a kormányrúddal játsszon. Elég kínos beszéd volt. Bajnai egyfolytában azokat győzködte, akik nem voltak jelen, viszont tekintélyén így nem esett csorba, visszabeszélés kizárva. Mesterházynak az orbáni diktatúra egyszerre volt horthysta, feudális és bolsevik. Nem értjük, miért maradt ki Mezopotámia vagy az azték birodalom.”