Na te szegény Magyarország, kicsit sem irigyellek

„2002-ben ment először a szöveg, hogy a Nagy Árokásás miatt barátok ugranak egymás torkának, családok esnek szét. Ez inkább hülyeség volt, mint nem. Közben meg is szokták a népek, hogy nincs közös nyelv, nem érthetik egymás szavát. Azóta rá se hederít senki, hogy ugyanazok a mondatok mást jelentenek. Azóta az sem annyira feltűnő, hogy mennyire különbözőek a különböző Magyarországok. Más a Fideszé, más a Kormányváltóké, más a Jobbiké. Közük sincs egymáshoz. Egyre kevésbé van közük egymáshoz. Minden szétcsúszott.

Hogy lehet ennek vége? Sehogy? Tény, hogy olyan ország nincs, ahol liberálisok és konzervatívok egymás tenyeréből ennének. Van azonban egy kis gond: Magyarországon huszonöt év után sem tudjuk, ki a liberális, ki a konzervatív.

Főként pedig, hogy ki a köcsög kommunista.

Huszonöt éve erről szól minden választás, bárki is volt előtte kormányon. Az is, amelyre április 6-án kerül sor. Abszurd ez. De dráma-e, vagy komédia? Magyarország 2002 óta a legjobbak közül leküzdötte magát a leggyengébbek közé a régióban. Ebből nyolc évre a bal-, négyre a jobboldal lehet büszke. Eddig. Orbán Viktor kap egy esélyt, hogy egyenlítsen. 8-8-ra. Megérdemli? Nem. Az ellenzéke megérdemelné? Nem. Egypártrendszer lesz a végére? Nem. Egészséges lesz Magyarország a végére? Nem. Lesz közük a különböző Magyarországoknak egymáshoz? Nem.

Ki lesz a kommunista 2018-ban? Hát, azt majd meglátjuk. Ha megérjük. Utána csak azt kell kivárni, amíg ez már nem lesz kérdés. Menni fog, fél lábon is, nem igaz?”