Majd ha bolond lennék, gondolta Orbán Viktor

„A következő a helyzet. Orbán Viktor már a 2002-es választási pofon után elemelkedett a talajszinttől, és a konzervatív oldal spirituális vezetőjévé vált. Napjainkra akkorára nőtt, hogy képtelenség, hogy bárkit maga mellé emeljen. Ha leállna vitázni ezekkel, egyből töpörödne néhány súlycsoportnyit. Persze joggal vethetitek fel, hogy spirituális vezető ide vagy oda, 2006-ban kiállt Gyurcsány ellen, sőt a többjelöltes okoskodást is vállalta, amikor ott ült még az asztalnál Dávid Ibolya és Kuncze Gábor is. Igen, de akkor élesebb volt a helyzet, billegett minden, óriási volt a tét. Úgy látszott, hátrányban van a Fidesz (hátrányban is volt), és minden esélyt meg kellett ragadni. Minden mindegy alapon. Hogy aztán a lubickoló Gyurcsány lárifárizását meggyőzőbbnek találták a kedves emberek, mint a zavarodott Orbán rosszabbulélünkmintnégyévezését (néhány héttel Őszöd előtt, vetem közbe cinikusan), más kérdés.

A nullahatos példa pont nem ezt mutatja, de meg kell jegyezni, hogy a miniszterelnök-jelölti vitákból az esetek többségében (háromból kétszer) a kihívók jöttek ki jobban. 1998-ban Horn Gyula sehogy sem akart leülni Orbánnal, végül megtette (mintha a fogát húznák), és nem járt jól. Nem állítom, hogy ezért nyert a Fidesz (hála Torgyán József hozzávetőleg 82 jelöltjének is, akiket a két forduló között visszaléptettekl), de biztosan hozzátett a dologhoz. Miszerint az, hogy Orbán kihúzta magát és kieresztette a hangját, Horn ellenben görnyedten üldögélt és motyogott. Ebből a nagynehezen összehozott közgázos alkalomból lett aztán a híres hagyomány. A Fidesz-vezető négy évre rá máris megbánhatta, hogy lett ilyen. (Mint a kutya, amelyik hetet kölykedzett.) Előre kacagott mindenki, hogy mit akar az a mulya, beszédképtelen Medgyessy Péter (pedig akkor még az útelázsgazskodódás előtt voltunk), erre tessék, hozta az ikszet, majd az SZDSZ-szel az oldalán szépecskén beseperte a mandátumok többségét, hiába volt minden két forduló közötti orbáni erőfeszítés.

2010-ben nem volt tét. Mármint, évekkel előtte eldőlt, kié lesz a parlamenti többség és a kormány, a Fidesznek kampányolnia sem kellett, miért segített volna kampányolni ellenfeleinek? Semennyit sem különbözik a helyzet most sem. Orbán Viktor nagy barátja az érzelmi politizálásnak, de ez nem zárja ki, hogy racionálisan gondolkodjon, amikor a taktika kerül előtérbe.”