Az elmúlt négy év egy vállalkozó szemével

„Örülhetnénk a korábban valóban indokolatlanul magas rezsik csökkentésének, és a szintén felháborító banki marzsok megcsapolásának, de én ennek sem örülök, mert nem így kellett volna, pontosabban így nem szabadott volna. (…)

A természetes monopóliumokkal bíró közműszolgáltatók privatizálása szerintem is rossz lépés volt, még rosszabb kivitelezéssel. Az államilag garantált profit nem privatizálás. Ezen lehet és kell is változtatni, és ha az adott szolgáltatásban valóban nem lehet versenyt teremteni (mert első helyen ez kellene, hogy legyen a cél), akkor például nemzetközi ár-összehasonlításon alapuló transzparens, hosszú távon kiszámítható árszabályzást kell alkalmazni, ami gazdaságosságra és fejlesztésekre ösztönöz. Az ehelyett bevezetett önkényes és kiszámíthatatlan »rezsicsökkentés« szavazatokat hozhat, de a privát szolgáltatókat csak gyors leépítésre tudja ösztönözni. Lehet ez a jó áron történő visszaállamosítás eszköze, de akkor már Rákosiék 1949-es einstand módszere egyszerűbb és őszintébb volt.

Ha pedig az állam nemcsak a természetes monopóliumok helyén, hanem a jól működő versenyszférában is tulajdonosként, versenyzőként akar fellépni, akkor végképp oda a verseny, hiszen ki akar versenyezni a szabályzóval és a bíróval. Ezzel pedig oda az a fantasztikus alkotóerő amit a verseny tud kihozni belőlünk, és ami az elmúlt 300 év csodáit megteremtette, kezdve az ipari forradalomtól a motorizáción át napjaink informatikai forradalmáig, amely többek között a csillagháború révén megdönteni volt képes a mindenható totális állam csúcsteljesítményét nyújtó, pár évtizede még megdönthetetlennek vélt Szovjetuniót is.”