Ukrajna – demokratikus kísérlet

„Kísértet járja be Kelet-Európát: a naiv sületlenség kísértete. (...)

Ukrajna nem éppen a politikai mesék birodalma. A mostani válság nyers hatalmi harc. Akik pedig úgy gondolják, hogy lánglelkű, tiszta tekintetű forradalmárok küzdenek az emberi jogokért, az más műsort néz.

Ukrajna államformája »oligarchia« – e szónak minden jellegzetes jelentés-terhelésével. A nép jelentős része szegény (nagyon szegény), a hatalom birtokosai, és a körülöttük lévő szűk csoport pedig elképzelhetetlenül gazdagok. A korrupció errefelé nem anomália, hanem rendszerszerű működési elv. Ukrajna ráadásul emberemlékezet óta két részre oszlik etnikailag-kulturálisan is – leegyszerűsítve az déli és keleti részek »oroszok«, a nyugati rész »rutén« és ukrán (meg magyar, stb.). Egy ország, (és minimum) két nép, etnikum, vallás, kultúra.

Ebben a küzdelemben nincs jó oldal és rossz oldal, nem egyszerűen a szabadság-és demokrácia-vágy néz szembe a zsarnoksággal. Ez nem 1956 és nem is 1776. (...)

Az 50-es években Joseph McCarthy amerikai szenátor »boszorkányüldözést« (újbeszélül) kezdeményezett azok ellen, akik esetében felmerült a gyanú, hogy az Egyesült Államokba beszivárgó kommunista ügynökök. A liberálisok jajveszékelve aggódtak a »meghurcoltakért«, aztán szép lassan kiderült, hogy valóban sok szovjet ügynök, kém szivárgott be az országba. Talán nem nagy elvárás, ha azt mondjuk, egy ország teljes joggal védelmezi a legitim rendjét mindenféle felforgatási kísérlettel szemben. (...)

A mostani ukrán történet bizony szomorú: egy velejéig korrupt orosz-barát oligarchia harcol egy erősen nacionalista ellenzékkel. Ahogy az egyik nem akar bizánci fejedelemséget, úgy a másik sem nyugati demokráciát és szabadságot. A felforgatóknak fogalmuk sincs, milyen erőket szabadítottak föl – de talán már sejtik, mely erő lesz az, amelyik »rendet rak«, és ezt aligha akarhatja bárki.”