„Az ukrán helyzet egy rövid, csendesebb időszak után újra eszkalálódik. Ebben pedig hatalmas szerepe van annak, hogy a putyini Oroszországgal kötött megállapodások miatt Janukovicséknak immár nemcsak a külpolitikája, de a belpolitikája is szűk mezsgyén mozog: Putyint és rendszerét ugyanis nem lehet holmi ellenzéki tárgyalásokkal meg utcai demonstrációkkal eltántorítani attól, hogy behajtsák a kéréseiket. Janukovics tehát ha akarna sem tudna megállapodni azzal az ellenzékkel, melynek legfontosabb közös programpontja, hogy beintsen Putyinnak.
Mi köze ennek az egésznek Pakshoz? Hát csak annyi, hogy a NER egyre inkább lavírozza bele az országot egy Ukrajnához hasonló helyzetbe: életveszélyes önámítás az, hogy az IMF-fel ellentétben Moszkva nem kér semmit cserébe a pénzért. Dehogynem, az ország szuverenitását. Lehet fecserészni keleti szélről meg hanyatló Nyugatról és meg lehet próbálni csencselni diktatúrákkal, csakhogy ennek is ára van. Ellentétben mondjuk egy IMF-hitelkerettel, ahol világosak és nyilvánosak a feltételek mindkét fél számára, a Putyintól érkező trójai faló tele van meglepetéssel – ennek az eredményét láthatjuk Kijevben.
A NER hatalmasat téved, amikor azt hiszi, hogy Habony Árpik, Szijjártó Petyák meg Simicska Lalik vannak a szomszédban is: nem, fiúk, a putyini rendszerrel szemben ti kispályások vagytok. A baj csak az, hogy magatokkal cibáljátok az egész országot.”