A közeg

„Hont András, történész éspolitológus, közbeszédünk és a közvélekedés egyik aktív formálója úgy gondolja, hogy a mai ellenzék csak azért jobb, mint a Fidesz, mert rosszabb, és emiatt kisebb az »ártóképessége«. Szerinte itt választással már nem dönthető el semmi. Hogy mivel dönthető el, arra persze nem akart (tudott?) válaszolni. Szerinte csak közhelypolitikusok és -politológusok állítják, hogy Magyarországon még normális parlamenti demokrácia működik normális pártokkal. Nem tudom, kire célozhatott, mert elég sok politológus, elemző, sőt publicista éppenséggel azt gondolja számos, éppen a hvg.hu-n rendszeresen publikáló kollégájával szemben, hogy már régen nem demokrácia az, amiben élünk, de rendszert a Fidesz váltott. Mindesetre érdekes volt látni, miként mond ellent önmagának Hont, amikor az ellenzék alkalmatlanságának illusztrálására azt a példát »bírta« előhozni, hogy Vadai Ágnes azt állítja, ma Magyarországon diktatúra van, miközben képviselői fizetést kap az államtól. Na tessék, ennyire álságosak ezek mind, sugallta Hont. Szerinte már rég le kellett volna mondania Vadainak a mandátumáról, mert csak akkor lenne őszinte az ilyen retorika.

Értsük világosan: addig tehát, amíg egy politikus képviselői fizetést vesz fel, nem beszélhet hitelesen önkényuralomról, erről csak publicisták beszélhetnek hitelesen. Ők viszont karosszékből és fizetésért is tehetik. Mindezek fényében persze nem lehetünk nagyon meglepve, hogy a Hont által képviselt tohuvabohuból nincs értelmes kiút. Valóban nehezen védhető az az álláspont, hogy annyira rossz a helyzet, hogy már nem érdemes rajta változtatni sem, egészen addig, amíg el nem jönnek azok, akik szerinte kiérdemlik a jogot a változtatásra. (A köztes időre legfeljebb »kikapcsoljuk« a világ folyását. Arra ugyanis nem adott receptet, hogy mitől nem romlik tovább a helyzet, amíg a felkentek előteremnek.) Ehhez valóban olyan teóriákat kell kerekíteni, hogy az ellenzék azért gyenge, mert direkt nem akar erős lenni, a »nem naivak« tudják, hogy »fogott« emberekről van szó egytől egyig, és természetesen semmilyen összefüggést nem érdemes keresni az ellenzék gyenge hatóképessége és a között, hogy az igazán forradalmi gondolkodású újságírók és állampolgárok szigorúan nem ártják bele magukat holmi cselekvésbe, hát még döntésbe. Ők azért vannak, hogy »átlássák« mások dolgát, a végén meg pontozzanak.”