A katalán saga folytatódik

„Képzeljük el, hogy a román parlament egy olyan alkotmányt fogad el, ami garantálja, hogy Székelyföld – más nemzetiségekkel, illetve régiókkal együtt – autonóm státuszt kaphat, ha azt kér. Ráadásul ennek megvalósulását a bukaresti kormány kifejezetten támogatja. Megalakul a székely parlament és Székelyföld kormánya, amelyek dönthetnek a Székelyföldet érintő szinte minden lényeges kérdésben (pl.: saját bevételekről vagy Székelyföld román melletti hivatalos nyelvéről.) A Székelyföld területét és autonómiáját garantáló statútum pedig csak a székelyföldi parlament kezdeményezésére módosítható, azon a bukaresti kormány önkényesen nem változtathat. Majd a román kormány lej milliárdokat költ egy Székelyföldön megrendezett olimpiára, aminek megnyitóján a román elnök magyarul köszönti a résztvevőket, és ami világszerte ismertté teszi a régiót. Ha ezt mind elképzeltük, akkor körülbelüli képet kaphatunk Katalónia (vagy bármelyik másik spanyol autonóm közösség) Spanyolországon belüli helyzetéről. Ez nemhogy szegény, elnyomott nemzet képét mutatná, de a mi közép-európai perspektívánkból különösen irigylésre méltó.

Mindezek ellenére mi a Madrid és Barcelona közötti aktuális és elhúzódó vita, valamint a fellángolt szeparatista érzelmek oka. A 2006-os katalán statútum újdonságait megsemmisítő alkotmánybírósági határozat, a gazdasági válság, illetve a korrupciós botrányok miatt kialakult bizalmi válság mind növelték az elégedetlenséget a központi kormánnyal és Spanyolországgal szemben és erősítették a katalánok azon feltevését, hogy önállóan mindent jobban tudnak csinálni.”