Budapest belvárosában van egy elegáns tér. Közepén a minket évtizedeken át függésben tartó és kifosztó birodalom emlékműve áll, ami folytonos konfliktusokat okoz idehaza.
„Mellette közvetlenül egy nagykövetség, a bennünket jelenleg függésben tartó és kifosztó birodalom megtestesítője, amelyet ma már talán rakétasilókkal is felszereltek, ékes bizonyítékaként annak, hogy ez a »szelíd óriás« a béke és a demokrácia legfőbb őre, így aztán nincs mitől félnie, mert mindenki szereti. Kicsivel odébb a Magyar Nemzeti Bank épülete látható, amely eddigi története során – nevével ellentétben – többnyire sokkal inkább a minket függésben tartó globális pénzhatalmi rendszer stratégiai érdekeit képviselte a »magyar nemzettel« szemben. Sokat emlegetett függetlensége is leginkább a magyar nemzet stratégiai érdekeitől való függetlenséget jelentette. (...)
Azt talán mondanom sem kell, hogy a tér neve: Szabadság! E groteszk történelmi bohózat folytatódására utal, hogy éppen ezen a téren kívánták volna felállítani a minket függésben tartó, időben és térben »harmadik« birodalom emlékművét. A szokásos ravasz hazugságoktól és primitív handabandázástól dúsan habzó vita egyelőre megakadályozni látszik ezt, de amin el kellene gondolkodni, az egy kicsikét mélyebb rétegekben fekszik. Az elmúlt ötszáz év során minket függésben tartó és kifosztó öt birodalom közül tehát a három legutóbbi »méltó« helyet kapott, vagy kapna a szabadság terén. (...)
Fél évszázaddal a világháború után vér nélküli világháborúval mégis sikerült visszavenni a szovjet birodalmat. És szabadságnak, demokráciának, felemelkedésnek álcázva egy minden eddiginél brutálisabb, »láthatatlan« birodalmat felépíteni. Hamis politikai szappanoperák gyártása helyett tehát komoly kérdéseket is feltehetnénk. Igaz, így esetleg válaszok is születnek. Attól meg aztán óvjon minket az ég!”