Még egyszer az emlékműről

2014. február 06. 20:45

Nem kérdéses, hogy a második világháború előtt és alatt történtek tömegükben legnagyobb áldozatának a magyarországi zsidókat kell tekintenünk.

2014. február 06. 20:45
Bauer Tamás
Galamus

Akik a magyar állam áldozatként való beállítását, a szuverenitás elvesztésére vonatkozó, a fideszes Alaptörvényben is megjelenő állítást bírálják, arra szoktak hivatkozni, hogy Horthy kormányzó a helyén maradt, kinevezett egy új magyar kormányt, tovább működött a magyar Országgyűlés, tovább működött a magyar államapparátus, és – egyebek mellett – ez hajtotta végre a zsidók deportálását, önállóan teljesítve és túlteljesítve a német elvárást. Érdekes módon nem szoktak említeni egy további elemet. Ha a megszállás azt jelentette volna, amit a tervezett emlékmű mutat, akkor a bevonuló németeknek le kellett volna fegyverezniük a magyar hadsereget. De nem ez történt, és nemcsak azért nem, mert harcoló erőként volt szükségük a magyar hadseregre – ez volt a »keresleti oldal« –, hanem azért sem , mert – ez a »kínálati oldal« – a magyar tisztikar (néhány németellenes tiszttől eltekintve) gond nélkül folytatta a háborút a náci Németország oldalán. Ez a leginkább egyértelmű cáfolata a szuverenitás elvesztéséről szóló fideszes állításnak.

Nemcsak a magyarországi zsidók iparszerű legyilkolása miatt kell tehát arról beszélni, hogy a magyar állam nem áldozat volt 1944-ben, hanem tettestárs, hanem a második világháborús részvétel miatt is, amelynek folytatása a megszállás igazi célja volt. S ha ehhez az elemhez eljutunk, akkor eljutunk a magyar háborús részvétel megítélésének kérdéséhez.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 223 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Box Hill
2014. február 07. 17:41
Erre is kéne már egy emlékmű: „A forradalom szörnyűségei 1917 és 1921 között több területen még borzalmasabbak voltak, mint a háborúé; a szocialista forradalom és a zsidók közötti kapcsolat látványosabbá vált, mint bármikor előtte, és az antiszemita lehetőség nagyobb. Az a felfogás, hogy a forradalom túlnyomórészt a zsidóké és a zsidók különösen kegyetlenek voltak, terjedt … olyan agyakban is, mint Woodrow Wilson (amerikai elnök) és Winston Churchill (brit miniszterelnök).” Forrás: Albert S. Lindemann: Esau's Tears, Modern Anti-Semitism and the Rise of the Jews (Ézsaiás könnyei, a modern antiszemitizmus és a zsidók felemelkedése), Cambridge University Press, 1997, 424.old.
magnamater
2014. február 07. 13:22
Bauer Úr! Nem kell az emlékműért haragudni! Mindenki tudja, Gábriel arkangyal nem a magyar mondákban, hanem a zsidó Írásokban szerepel, nem Hunniát, hanem Izraelt jelképezi.Tévedések elkerülése végett táblát kell a nyakába tenni: ő Izrael angyala.Ellensúlyról is lehet gondoskodni:Hunnia kezére pajeszos manikűrös kisasszony hajol, és tépi ki Hunnia körmét.
catalina9
2014. február 07. 11:53
Zokni [Hozzászóló kiszűrése] 2014. február 7. 11:43 MAGYAROK ÖLTEK MAGYAROKAT. A HONFITÁRSAIKAT." no meg magyarok kínoztak magyarokat az ÁVH-nál, no meg magyarok vettek el mindent a magyaroktól államosítás címén, no meg magyarok miatt ment tönkre az ország.. No és ezekben a műveletekben élen jártak a zsidók!!!
Wazze
2014. február 07. 11:20
Köszönhetően a fidesznek az ilyen ávósfattyúk még mindig oszthatják az észt!...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!