Csalók és csalódottak

„A köztársasági elnök kihirdette, hogy április 6-án lesznek az országgyűlési választások, s a bejelentés kivételesen nem döbbentette meg az ellenzéket. Nem kiáltottak fel meglepetten a mindig jól értesült baloldaliak, liberálisok és más független értelmiségiek, hogy »Mégiscsak lesz választás! A kormány meghátrált!« Ugyanis jobboldali kormányzás idején mindig elterjed ellenzéki körökben, hogy a ciklus végén a kormány puccsal magánál tartja a hatalmat, és nem írja ki a választásokat.

Állítólag a Boross- és az első Orbán-kormány is ily cudar merényletre készült a demokrácia ellen, de, s azóta sem derült ki, mi okból, még idejében visszakoztak. A mostani választásokról nem terjedt el az elhalasztásáról szóló rémhír, de ez nem azt jelenti, hogy benőtt az ellenzékiek feje lágya, netán egy jottányit is normálisabbak lennének, mint húsz vagy tizenkét évvel ezelőtt. Most azt agyalták ki, hogy a Fidesznek nincs szüksége a választások elhalasztására, mert csalni fog. Ez eldöntött tény ott a baloldalon, ha a Fidesz nyer, akkor csalt. Mert ha nem csalna, akkor nem egyszerűen csak nyerne a baloldali összefogás, hanem kétharmados többsége is lenne, miként azt Mesterházy Attila volt szíves a világ tudomására hozni. Épelméjű emberek erre azt mondják, hogy az ellenzék a veresége magyarázataként igyekszik már jó előre hitelteleníteni a választást, de a baloldal számára rég rossz lenne, ha csak az épelméjű emberek döntenék el a választások kimenetelét.”