Jelképzavar angyallal

Gábriel arkangyal NEM Magyarországot, v. a magyar nemzetet jelképezi, ő egyszerűen AZ ANGYAL, l. kjkj945 kommentjét. A sas NEM a lengyel, német, stb. nemzetek címer állata, egyszerűen egy ragadozó madár és ha valamit jelképez, akkor a háborút, minden a magyar népre szakadt borzalommal. A világ végéig hallatszó hörgés, amit az érintettek rosszindulatú értelmezése vált ki az érintettekből, túlzás. Senki sem akarja a gyászukat, a fájdalmukat nem átérezni. Ez a szobor, ha megvalósul, a 44. márc. 19-ei német megszállás tragédiájának akar emléket állítani. Vagy nem volt ilyen vészes, h. bejöttek? Dísznek voltak itt, mert a magyar állam úgyis, megszállás nélkül is ugyanezt csinálta volna? Nem igazán gondolom, h. annak a nagyon rosszindulatú feltételezésnek, h. a magyar állam megszállás nélkül is deportált volna, lenne alapja és nem is lehet. Nem tudjuk, mi lett volna. Az előzmények és a háborús helyzet ismeretében legalábbis nem valószínű, de aki úgy gondolja, mert foggal-körömmel ragaszkodik a magyar állam, az akkori magyar nemzet felelősségéhez, az is csak feltételezhet. A holokauszt emlékező és oktatóközpont a Józsefvárosban kimondottan a zsidó közösség több százezer halálba hurcolt tagjának fog emléket állítani. Volt már egyszer erre törekvés, nagyon okosan, a Páva utcai zsinagógával, mint színtérrel, a zsidó közösség irányításával létrehozva, de éppen az érintettek szerint nem lett alkalmas a cél megvalósítására. Ez nem így nem volt egy sikeres projekt. Schmidt Mária irányításával viszont sikeres a Terror Háza, ami a magyarországi létező szocializmus bűneinek állít emléket, élő és ható múzeum lett, ellentétben a Páva utcával. A saját részemről biztos vagyok abban, h. a Józsefvárosi Központ jó lesz, meggyőzően fogja bemutatni a zsidó közösség szörnyű sorsát. A Páva utca az érintettek esélye volt. Szerintem jogos, h. a Józsefvárossal a többségi társadalom kapjon lehetőséget szembenézni a múlt borzalmaival, ami nem természeti katasztrófa volt, mert emberek találták ki és valósították meg, igen, a deportálást a német megszállás alatt is működő magyar közigazgatás hajtotta végre, német követelésre, német felügyelettel de semmiképp sem a teljes magyar nemzet, többségi társadalom egyetértésével. A tervezett emlékmű értelmezésével egyezően a feltételezések világába tartozik az érintettek hangos vádja, h. bezzeg, ha a többségi nemzet ellenáll, mindez nem lett volna lehetséges. Nem tudhatjuk, mi lett volna, de az élet és a háborús logika szabályai inkább azt valószínűsítik, h. lett volna ez esetben magyar Lidice és Oradour is, a deportálással együtt.

Az interneten találtam azt a levelet, amelyben Bíró István úr városokat és községeket villamosító vállalata arra szólítja fel a nógrádi elöljáróságot, udvariasan persze, miként az ilyen helyzetekben illendő, hogy bevételezze, és címére megküldeni szíveskedjék néhai Kochn (valószínűleg Kohn) Zsigmondné zsidó volt nógrádi lakós augusztusi villanyszámlájának ellenértékét. Azt, hogy a lakós szót hosszú ó-val írták, tudjuk be a nagy honfiúi igyekezetnek. Ennél lényegesebb, hogy egy néhai nógrádi lakos, bizonyos (nevezzük így) Kohn Zsigmondné 1944 augusztusában nem fizette meg a villanyszámláját. 1944 márciusában Magyarországot megszállták a németek, de egyéb körülményekből kifolyólag is joggal feltételezhetjük, hogy Kohn Zsigmondné zsidó, volt nógrádi lakosnak a villanyszámlája megfizetése mellett akkoriban más gondjai lehettek. Ettől azonban még tény, hogy fizetési mulasztás vétségében volt elmarasztalható, tartozott a villanyszámlával a városokat és községeket villamosító vállalatnak, mely cég joggal várta el a szolgáltatás ellenértékének kiegyenlítését. Rezsicsökkentésről akkoriban még nem hallott senki, a városokat és községeket villamosító cégek kedvükre, minden kormányzati korlátozás nélkül zsákmányolták ki a lakosságot. Ebbéli tevékenységükben amúgy meglehetősen demokratikusan jártak el, nem nézték, ki a zsidó, és ki nem az: küldték a számlát mindenkinek. Sajnos, Bíró István városokat és községeket villamosító vállalata nem számolt azzal a ténnyel, hogy Kohn Zsigmondné zsidó volt nógrádi lakosnak akkoriban más elfoglaltsága akadt. Bizonyára nem áll messze a valóságtól az a feltételezés, hogy Kohn Zsigmondné zsidó, volt nógrádi lakos a levél kézbesítésekor már egy marhavagonban utazott, egy általa akkor még igencsak ismeretken úticél felé. A körülmények ismeretében az sem légből kapott vélekedés, hogy Kohn Zsigmondné (többi titulusát, úgymint zsidó, nógrádi lakos, egyebek, mostantól mellőzzük), nem önszántából szállt fel a marhavagonba. Nem tervezte ugyanis az utazást, de segítségére voltak azok a rendes magyar emberek, akik hol puskatussal, hol csak úgy, puszta kézzel ütlegelve Kohn Zsigmondnét és társait, mindent elkövettek, nehogy valamelyikük merő véletlenségből lemaradjon a kalandosnak ígérkező vonatozásról. Az augusztusi villanyszámlával adós maradó Kohn Zsigmondné vélhetőleg meg is érkezett a számára kijelölt végállomásra, hogy ott azután a végső megoldásnak becézett nevű idegenrendészeti eljárás keretében élete bevégeztessék. Ez utóbbi persze csak feltételezés, mert valójában nem tudjuk, hogy mi történt Kohn Zsigmondnéval. Még az is lehet, hogy túlélte az utazást, és a számára üdülésként csak igen nagy képzelőerővel felfogható ott tartózkodás során sem halt meg. Egy dolgot tudunk biztosan, ha máshonnan nem, ebből a levélből: hogy Kohn Zsigmondné indulás előtt nem rendezte a villanyszámláját. Ez vétkes felelőtlenség volt, mert számolnia kellett volna azzal, hogy akár ki is kapcsolhatják a szolgáltatást. Korabeli feljegyzésekből és visszaemlékezésekből tudható, hogy Kohn Zsigmondné és társai elegendő időt kaptak arra, hogy arra, hogy felkészüljenek az utazásra. Volt olyan, akinek több óra is a rendelkezésére állt, hogy összeszedje a cókmókjait, s valamennyire kitakarítsa a lakását, hogy ha majd valaki, egy Kohn Zsigmondnénál szerencsésebb származású ember azt elfoglalja, ne kelljen rögtön a rendrakással vesződnie. Ebbe a kis időbe a villanyszámla kiegyenlítése is belefért volna, de Kohn Zsigmondné és sok más, hozzá hasonló sorsú társa a nagy kapkodás közepette megfeledkezett erről, nem kevés bosszúságot és kárt okozva ezzel Bíró István városokat és községeket villamosító vállalatának. Az esetnek amúgy nincs különösebb tanulsága: ma is úgy megy minden, mint annak idején: hosszabb utazás előtt győződjünk arról, hogy lekapcsoltuk-e a házban a villanyokat, elzártuk-e a gázt, és ellenőrizzük, hogy befizettük-e a villanyszámlát. Megéri ez a kis odafigyelés: egy sor kellemetlenségtől kíméljük meg magunkat és másokat. http://fsp.nolblog.hu/archives/2014/01/29/Kohn_Zsigmondne_zsido_volt_nogradi_lakos_esete_a_be_nem_fizetett_villanyszamlaval/

Gábriel arkangyal neve, alakja nem szerepel a magyarok tudatában, mondavilágában, meséiben, kultúrájában, ezért az idegen tőle. Akkor már sokkal inkább a turul. Pedig az sem fordul elő a gyermekeink mindennapjában. Ez az egész egy giccs, egy mondva csinált ürügy, egy felelősség áthárítás. Orbán új világkép erőszaka.

Mit rugóznak ezen az emlékművön! Megcsinálják, évente egyszer leraknak egy koszorút, készül pár fotó és videó, aztán kész. A turistáknak lesz egy hely, ahol fotózkodhatnak. Én sem örülök annak, hogy nem volt egyeztetés, meg vita a felállításáról, de kompromisszum úgysem lett volna. Ha én elviselem a Vaskefét, viseljék el ők is ezt. Végülis ők a toleránsabbak, nem? :)