Nem helyes, ha az egyház úgy érzi, a hatalom oldalán a helye

Többet volt a parlamenti demokrácia idején az egyház a hatalom ellenében, mint mellette. Vannak korszakok, amikor igenis mellé kell állni.

Béndek Péter sógora ...

Ajánlom figyelmébe Kiss Ulrich jezsuita atya idevágó gondolatait: "A szegénységről kétféleképpen lehet tudni, és többféleképpen lehet hozzáállni: vagy hallottál róla és kívülről nézed, vagy magad is szegény vagy és elfogadod, vagy lázadsz ellene, vagy teszel ellene. Szerintem az együttérzés a keresztényi magatartás, csak a magyar szó nem tökéletes, mi itt kispóroltunk valamit, mert a compassion igazából együtt szenvedést jelent. Ami csak akkor lehetséges, ha a másik ember nekem fontos, ha nyitott vagyok, ha szeretem. Assisi Szent Ferenc meg tudta csókolni a leprást, de erre nem mindenki képes, ez egy ajándék, egy karizma. A szegénység problémája nem úgy probléma, ahogy azt ma egyesek hiszik. Nem az a baj, hogy a vagyonunk különbözőképpen van elosztva, mert az eddig is így volt, és ezután is így lesz. Hanem? Egy évig Leuvenben éltem, ahol filozófiát tanultam, és a szomszédos, pici kis házban lakó házaspárt kilakoltatta a tulajdonos. Utolsó este átjöttek beszélgetni, és elmondták, hogy egész éjszaka virrasztani fognak, mert hajnalban jönnek a költöztetők. Kérdeztük, miért nem állítják be az ébresztőórát, mire azt felelték, ők a mutatós órát nem értik, csak azt, amelyiken jelek vannak – és a férfi megmutatta a digitális karóráját. Én pedig azt gondoltam, egész éjszaka fönt kell maradniuk, mert tudatlanok. A tudatlanságuk volt az igazi szegénységük. Az a három nyelvet beszélő egyetemi tanár, akit elcipeltek az oroszok Szibériába, soha nem volt szegény. Tudott meríteni Senecából vagy Jézus Krisztusból vagy bármiből. Volt hova visszanyúlnia. De aki semmit nem kapott az élettől, az az igazán szegény. A szegénység nem abból áll, hogy nem eszem pástétomot. Hanem hogy nincs kapaszkodóm, nem látom a jövőt, és múltam sincs. Majdnem egy évig laktam együtt hajléktalanokkal, tehát nem brosúrákból tudom, hogy tragikus sorsú emberek, akik többségükben nem születtek szegénynek, mint a harmadik világbeli szegények. Sok egyetemi tanárral találkoztam, akik nem tudtak feldolgozni emberi tragédiákat, alkoholisták lettek, elváltak, fedél nélkül maradtak. Igen, ez is szegénység, de ezeken az embereken már nem lehet azzal segíteni, hogy adunk nekik pénzt vagy lakást. Ez már nem anyagi kérdés, mert a másik emberben való bizalmukat veszítették el. Ezt a szegénységet szeretettel lehet gyógyítani. Eszembe szokott jutni, amikor Tibetben találkoztam egy hegyi pásztorral: egyszál ruhája volt, de sem betegbiztosítása nem volt, sem szemüvege, pszichiátert életében nem látott. Viszont boldog volt. És sugározta a bizalmát önmagában, a jövőben."

Vannak ilyen hívek is, de a dolog általában fordított. Jön egy politikus ilyen-olyan önmagában szimpatikus gondolattal, hogy az egyház álljon mellé. Ha nem teszed meg, nem támogattad a Nagy Ügyet. Ha megteszed, akkor mindazt is támogattad, ami az adott politikus nevéhez még fűződik. Pl. legyen kötelezően választható hit- és erkölcstan. Nü? Legyen? Egy párt akarta...