„Ha már ez kérdés, hát először is, ne elnöki köszöntőre, ne kormányhatározatra, ne előírásból, ne ideológiából, ne úgy, ahogy Petőfi stb. szerette, főleg ne úgy, ahogy Szálasi szerette, ne számításból, ne maradékelven, ne úgy, mint önmagadat, és ne úgy, mint a szülődet, de ne is úgy, mint egy kurvát, ne úgy, mint a levegőt, amit belélegzel, ne úgy, mint a pénzedet, a megnyert trafikodat, ne úgy, mint a pártodat, a köztereken gyűlő indulatot meg a külsődből vezérlő vezéredet! Na, főleg így ne!
Mindenki szeresse, ahogy gondolja, ha egyáltalán szereti, és főleg nem várnám el senkitől azt a perverziót, hogy a hazával keljen és feküdjön, hogy csak az a kérdés táncoljon az ajkain, hogy mit tehet érte, sőt eleve nem szeretem a hazaszeretet szót a nyilvánosságban. Ahol hazaszeretetről prédikálnak, ott ma túladóztatnak, holnap meg kivéreztetnek. A hazaszeretet rendesen a legócskább politikusi szándékok álcája, aki a legtöbbet hivatkozik rá, az nagy eséllyel a legnagyobb gazember a parketten.”