Rogán, rezsi, Rákosi

„A magyar háztartási energiaárak az európai statisztika szerint ugyanúgy 17 százalékkal maradnak el az Európai Unió átlagától, mint a magyar élelmiszerárak. A jövedelmekhez képest tehát a tejért, a húsért, a tojásért, az almáért is sokkal többet fizet a budapesti, békéscsabai, veszprémi vagy miskolci vásárló, mint a bécsi, berlini vagy londoni. Orbánék mégsem hirdettek árcsökkentést az élelmiszereknél. Sőt, kifejezetten elutasították a szocialisták kezdeményezését, hogy csökkentsék az élelmiszerek áfáját. Vajon miért?

Ennek egyik oka nyilván az, hogy az élelmiszerárak a nemzetközi piacokon sem mérséklődnek, miközben a villamosenergia– és gázárak a válság okán visszaesett kereslet miatt jelentősen csökkennek a nemzetközi piacokon. Magyarország – más országokhoz hasonlóan – olcsóbban kapja a gázt a Gazpromtól, ezért mi sem könnyebb a kormány számára, mint ezt a csökkenést érvényesíteni a hazai lakossági árakban, s azt a kormány jótéteményeként állítani be, s szembeállítani azt az »elmúlt nyolc évben« tapasztalt többszöri áremeléssel. Holott akkor a világpiacon gyorsan emelkedtek az árak, és ezeket az emelkedő árakat érvényesítették a magyar piacon, most viszont csökkennek. Emiatt viselhették el viszonylag könnyen a szolgáltatók az eddigi két árcsökkentési hullámot. Más a helyzet a vízszolgáltatással vagy a hulladékgyűjtéssel, ott a költségek nem csökkentek, és ezért a tarifák lenyomása nem egy szolgáltatót hozott nehéz helyzetbe.

Orbán és Rogán jövőre, a választási kampány hajrájára tervezett harmadik rezsicsökkentése már alighanem ezen is túlmegy. Emiatt kell feltennünk a kérdést: miért? Miért állnak ellen az élelmiszerárak csökkentését követelő MSZP-s javaslatnak, és miért erőltetik ugyanakkor az energiaárak további csökkentését, arra törekedve, hogy azok a jövedelmekhez képest is csökkenjenek az európai átlagra? (...)

Megkapjuk a választ, ha fellapozzuk a gazdaságtörténet-könyveket. Azokból nemcsak azt tudjuk meg, hogy a Rákosi-korszakban, amikor a sztálini Szovjetunió politikáját másolták, Magyarországon is olcsón adták az élelmiszereket (már ami éppen kapható volt a közértben), hanem azt is, hogy miért. Azért, hogy a kisparaszti mezőgazdaságban ne legyen felhalmozás, az árak lehetőleg még a költségeket se fedezzék, és a parasztokat könnyebb legyen bekényszeríteni a téeszcsébe. A sztálini Szovjetunió, majd a Rákosi–féle Magyarország szabályosan kifosztotta a parasztságot, s ennek eszköze volt a felhalmozást nem biztosító, a költségeket sem fedező ár. Sztálin, Rákosi ellenségként tekintett a parasztra.”