„Ma azonban már a hatalommal szimpatizálóknak is remeghet a térdük, hogy elutasíthatják-e a vezér tanácsadóitól érkező felkérést, vagy ha jót és pénzt akarnak, vállalniuk kell, amire már most sem lehetnek büszkék.
Ez sajátos mód éppen a másik oldalon viszi bele a politikába a művészeket, akik politizálni kezdenek, közéleti szerepet vállalnak – éppen a kultúra átpolitizálása ellen tiltakozva. Nekik nincs vesztenivalójuk, ők akkor sem várhatnak semmit a hatalomtól, ha hallgatnak és távol maradnak a politikától. Ők ahhoz a hazához sorolódtak, amely – úgy tűnik – igenis lehet ellenzékben. Most a politikai árok másik szélén látják majd feltűnni azokat, akik hozzájuk hasonlóan kiszorulnak a támogatottak köréből, mert a sárga hátú biocsirkéről már ők sem akarják zengeni a dalt üde, mámoros ajakkal. Ők akár már együtt is politizálhatnának azért, hogy ne kelljen politizálniuk a szabad művészetért.”