Megalázásra és lenézésre építik a közmunka-rendszert

„Hasonlóan hamis a BM azon érvelése, hogy a közfoglalkoztatás mellett a rászorulóknak számos egyéb lehetősége van a 30 napos jogszerző idő teljesítésére, így nem szorul ki a szociális ellátás rendszeréből, mivel kereső tevékenységnek számít »az egyszerűsített foglalkoztatás, a háztartási munka és a közérdekű önkéntes tevékenység is«.

Azért hamis, mert hiába lehet önkéntes munkával kiváltani a településen, ha a településen nincs olyan önkéntes munkalehetőség, amit el is fogad a közmunka helyett a munkaügyi központ. Az ombudsmani vizsgálat jelentésében is arról olvashatunk, hogy a kutatók arról tudakozódtak, hogy »maguk az önkormányzatok milyen intézkedéseket tettek annak érdekében, hogy – az ellátásra jogosultság biztosítása érdekében – legalább a közérdekű önkéntes tevékenységet lehetővé tegyék a rászorultak számára. A helyszíni interjúk alkalmával általános tapasztalat volt, hogy az önkormányzatok nem tekintették feladatuknak, hogy ilyen irányú segítséget nyújtsanak.« A nyomor, a mélyszegénység növelése – ez is az új közmunkarendszer számlájára (is) írható – kapcsán Pintér meg sem próbált felelni az egyenlő esélyű hozzáférést, és az emberi méltóságot firtató kérdésekre. A közmunka jelenlegi rendszere számtalan szempontból sérti az emberi méltóságot – például azzal is, hogy a munkát annak előzetes ismerete nélkül kellene elvállalni.

Háromszor annyit költ jövőre a kormány közmunkára, mint munkanélküli segélyre. Azért fizetjük jelenleg a járulékokat, hogy miután elvesztettük a munkánkat, a világ egyik legrövidebb ideig tartó munkanélküli segélyét »élvezhessük«, majd az állam közmunkára foghasson bennünket, éhbérnek sem nevezhető fizetésért, amit Pintér Sándor és Kontrát Károly személyesen menedzselnek, rendészeti tárggyá degradálva a munkanélkülivé vált polgártársakat.”