Szorgalmi feladat

„A magyar szövetségi kapitányi poszt annyira csábító és megbecsült tisztség, mint a gyakorlógimnáziumban meghirdetett vezető szaktanári állás. A középiskolai tanárok annak ellenére örömmel vállalnák a munkát, hogy az iskola évtizedek óta képtelen régi hírnevéhez méltón szerepelni a tanulmányi versenyeken; igen ám, de az igazgató kijelentette, csak egyetemi oktatót hajlandó alkalmazni (vö. „az MLSZ külföldi edzőkben gondolkodik”). 

A neves professzorok természetesen megfizethetetlenek, maradnak az egyre kevesebbet foglalkoztatott, státusukkal elégedetlen óraadók és a kezdő tanársegédek. Utóbbiakat a gimnázium kipróbált tanárai nyilván gyanakodva és bizalmatlanul fogadnák, a magántanárokkal pedig csínján kell bánni, zsíros fizetést kérnek, de persze nem tartanának heti húsz órát, legfeljebb a szakkört vállalnák el. 

Komoly dilemma – mindkét fél részéről. Ezt kell megérteni – nemcsak a »szülőknek«, azaz a futballszurkolóknak, hanem a Magyar Labdarúgó-szövetség vezetőinek is. Azt kellene kipuhatolni, a jelentkezőknek mennyire őszinte a szándékuk. Szkeptikusak vagyunk: semennyire. (...)

Csak olyan szakembert van értelme idehozni, akiben lelki kötődés izzik, aki ismeri a magyar futballt, külföldön is népszerű és eredményes. Eme feltételeknek egyetlen ember felel meg: Bölöni László. Közös kudarcunk, hogy ő eddig mindig kosarat adott. És még azt sem tudjuk, miért. Először ennek kellene a végére járni.

Akár szorgalmi feladatként.”