Tisztelt Tudósítók,
Írásommal Gyaraky Zoltán úrnak a Magyar Nemzet napilapban megjelent válaszlevelére, és a levélváltást követő fejleményekre szeretnék reagálni.
Mindenki nagyra értékeli az európai szinten is egyedülálló, a nemzeti értékekről rendelkező magyar törvényt, de egyre többen tartják elhibázottnak annak végrehajtását. A hungarikumok gyűjteményébe csak azt lenne szabad bevenni, de mindazt be kellene venni, amit a nemzetközi közvélemény is jelentős magyar értéknek ismer el. Ez alól a kritérium alól csak rendkívüli esetben lenne szabad kivételt tenni, például akkor, egy jelentős találmány magyar jellege nem közismert. Tudom, hogy egy nemzetközi közvélemény-kutatás pénzbe kerül, de ez országimázs szempontból is kifizetődő lenne, a Hungarikum Bizottságnak pedig százmilliók álltak rendelkezésére. Szakmai érvek nem győzték meg a döntéshozókat arról, hogy az agyonreklámozott Béres csepp (amelyhez hasonló készítményeket cégek százai gyártanak) vagy egy karcagi étel (amit még Karcagon sem ismer a legtöbb járókelő) minden, csak nem hungarikum. Arról sem, hogy például a Rubik kocka, a golyóstoll, a Bolyai-geometria, Bartók Béla életműve, a C-vitamin, a gulyás, kürtőskalács, a korondi fazekasság vagy a puli viszont az. Talán egy ilyen kutatás eredménye észhez térítheti őket.
Az alulról építkezés koncepciója, vagyis az, hogy a bizottság mást sem csinál, csak válogat a beérkező, részletesen dokumentált javaslatok között, eleve elhibázott volt, és nyilvánvalóan félresiklott. Az önkéntes alapú javaslattevés egy jelentősebb erőforrásokkal ellátott testület munkáját hatékonyan segítheti, különösen a helyi vagy tájegységi értékek összegyűjtése tekintetében, de nem kellene kizárólagos legyen, és nem járhat aránytalanul nagy terhekkel. Aránytalanul nagy terhet jelent például egy színvonalas, többnyelvű audiovizuális dokumentáció elkészítése. Ezt általában csak cégek tudják bevállalni, akik saját termékeiket szeretnék a hungariukumok sorában látni. Lehet a látszat kedvéért ragaszkodni a jelenlegi ügymenethez, és el is lehet rá pazarolni még néhány százmillió forintot. A levélváltást követő események meggyőztek arról, hogy ebben senki nem tudja megakadályozni a végrehajtókat.
A C-vitaminnal és a kürtőskaláccsal kapcsolatos beadványaimat többek között azért utasították el, mert nem csatoltam hozzájuk szakértői nyilatkozatot. Engem valamiért nem tekintettek szakértőnek, noha az egyik beadványom kapcsán megemlítettem, hogy biofizikus vagyok, és egy svájci orvosbiológiai kutatóintézetben dolgozom, a másik kapcsán pedig arra hívtam föl a döntéshozók figyelmét, hogy én hoztam létre a Nemzetközi Kürtőskalács Szaktestületet, amelynek vezető tanácsadója vagyok, mellesleg a süteményt is évtizedek óta készítem. Nem tudom ki felelne meg magas követelményeiknek, de ez a gond talán még orvosolható lenne.
A másik válóok a kellő dokumentáció, és lemondási nyilatkozat hiánya volt. A bizottságnak olyan dokumentáció kellett volna, ami „
egy kínai számára is érthetővé teszi, hogy mi ez az érték”
, és külön felhívták a figyelmem a fénykép és audiovizuális anyagok szükségességére. A C-vitaminnal kapcsolatban kifejtettem, hogy a molekuláról készült fényképet aztán várhatják, egy színvonalas audiovizuális dokumentáció elkészítése (vagy felkutatása ha van, de sajnos valószínűtlen, hogy lenne) pedig meghaladja a lehetőségeimet. Jött is gyorsan a kioktatás, hogy „
ilyet még a vidéki városokból is küldtek”
. Ezzel kapcsolatban kételkedésem fejeztem ki, és gyanakodva megkérdeztem, jó lenne-e ha az első három, kezem ügyébe eső biokémia könyvet adnám meg referenciaként? Azt válaszolták, hogy igen, nagyszerű lenne, az megoldaná a problémát. Ebbe természetesen nem mentem bele, inkább visszakérdeztem, hogy mit oldana ez meg? A magyarság értékei iránt érdeklődő, nem szakmabeli turisták tájékoztatását talán? Azt is megkérdeztem, hogy nem a sok bizottság feladata lenne mindezt elkészíttetni a rendelkezésükre álló százmilliókból? A kürtőskaláccsal kapcsolatban megemlítettem, hogy az általam finanszírozott és szerkezetett angol-magyar www.kurtos.eu honlap felépítésének, és a szükséges kutatások kivitelezésének költségei sok pénzembe kerültek, egy többnyelvű kisfilm elkészítése még kétezer euróba kerülne, és ezt már nem tudom vállalni. Jelenleg ezen a honlapon található a süteménnyel kapcsolatos legteljesebb adattár, minden fényképünk szabadon letölthető, de valamiért mindez mégsem volt elég. Jött is a kioktató záróakkord: vegyem tudomásul, hogy a C-vitamin sem, és a kürtőskalács sem lesz hungarikum, amíg valaki nem csatol hozzá minden csatolmányt! Már az, válaszoltam, már rég az, ha néhány merev és arrogáns tisztviselő nem is tekinti annak.
Egy, a Rubik kockával kapcsolatos beadványt is elkészítettem, de végül nem adtam be, mert az egész helyzetet visszásnak tartom: ezt nem egy egyszerű állampolgárnak kellene bejelentenie, sőt bejelenteni sem kellene, mert a „több mint 150 kutató, oktató, mérnök, orvos, állatorvos, hatósági és államigazgatási szakember” is nyilván a hungarikumok közé sorolná, ha hagynák.
Most úgy van megszervezve az egész rendszer, hogy abban kódolva van a hiányos bemenet, a bólogatás és a lobbiérdekek felülkerekedése. Ha valaki meg is próbálja felterjeszteni néhány jelentősebb értékünket, komoly akadályokkal szembesül, hacsak saját zsebből nem tud rá milliókat áldozni, vagy nem süllyed látszatmegoldások szintjére. Az állami százmilliók pedig, amelyekből el lehetne készíteni a megfelelő dokumentációt, különösebb látható eredmény nélkül elfolynak.
Persze van akinek megéri a befektetés, ha kevésbé értékes termékeket ingyenreklám reményében, vagy más anyagi érdekek miatt „felnyomathat” a hungarikumok gyűjteményébe. És akkor nem is szóltam arról, hogy kik indulhattak a nemrég lezárult százmilliós pályázaton, és arról sem, hogy mi motiválja a Hungarikum Bizottság egyébként teljesen passzív erdélyi tagját (a nemzeti értékek ápolása végképp nem).
A honlap hiányát pedig csak magyarázni lehet, megmagyarázni nem, különösen annak tükrében, hogy a bizottságnak nemcsak a szükséges pénz, hanem másfél évnyi idő is a rendelkezésére állt. A jelenlegi, rejtett honlap a magyar értékek iránt érdeklődő turisták legelemibb tájékoztatására sem elégséges. A www.magyaretektar.hu, www.nezetiertektar.hu, www.nationaltreasures.hu, www.hungarikumgyujtemeny.hu, www.hungaricumsite.hu oldalakon egy délutánnyi munkával sokkal teljesebb és koherensebb listákat állítottunk össze, és felajánlottam, hogy mindezt domainestül ingyen átadjuk a bizottságnak. Sőt, társadalmi munkában folytathatjuk a honlap fejlesztését.
Az egyik beszélgetés azzal kezdődött, hogy egy bizottsági tisztviselő kifejtette: ami most folyik, az ellentétes a nemzet érdekeivel. Egészen elolvadtam ennyi önkritikától. Akkor józanodtam ki, amikor kiderült: nem a saját munkájukra, hanem az én felvetéseimre gondoltak.
dr. Hantz Péter
biofizikus kutató
Bázel-Kolozsvár
***
Dr. Fazekas Sándor Úrnak,
a Magyar Köztársaság Vidékfejlesztési Miniszterének,
a Hungarikum Bizottság Elnökének
Tisztelt Miniszter Úr,
Csütörtökön kézhez kaptam munkatársainak válaszát, amelyben a „C-vitamin (aszkorbinsav)” illetve a „kürtőskalács” értékek hungarikummá nyilvánítása végett szerkesztett beadványaim kapcsán hiánypótlásra szólítottak föl. Ezek egy részét azonnal pótoltam, de a kérések közül néhányat érthetetlennek, fölöslegesnek, vagy részemről teljesíthetetlennek tartok.
„Abban a kivételes esetben, ha az adott nemzeti érték országos jelentőségű és nem sorolható be települési, tájegységi vagy megyei értéktárba, a javaslat közvetlenül a Hungarikum Bizottság elnökéhez nyújtható be”.
Munkatársait megkértem, hogy továbbítsák Önnek a beadványaimat, bár hangsúlyozni szeretném, hogy vannak olyan, nyilvánvaló nemzeti értékek, amelyeket mindenféle pályáztatás nélkül a hungarikumok közé kellene emelni.
„c) a Magyar Értéktárba felvételre javasolt nemzeti érték fényképét vagy audiovizuális-dokumentációját,
d) a Htv. 1. § (1) bekezdés j) pontjának való megfelelést valószínűsítő dokumentumokat, valamint
e) szakértő, illetve szakmai vagy civil szervezet támogató vagy ajánló levelét.”
„Az Ön által beküldött javaslatból mindhárom / c,), d), e)/melléklet, valamint a képek felhasználását engedélyező Nyilatkozat hiányzik, melyeket csatolni kellett volna a javaslathoz.”
Ami a c.) pontot és a képek hangsúlyos kérését illeti:
-A kürtőskalács kapcsán a kérést teljesítettem, és hasonlóan cselekedett a fényképek egy részének tulajdonjogát birtokló Élő Erdély Egyesület is. A felvételek a www.kurtos.eu oldalról, a forrás megjelölése mellett szabadon kiválaszthatók és letölthetők. Az audiovizuális dokumentációval kapcsolatos kérést részemről, és az egyelőre Nemzetközi Kürtőskalács Szaktestület részéről is teljesíthetetlennek tartom. Egy minőségi tájékoztató kisfilm elkészítése több ezer euróba kerülne, Önök pedig nem teszik lehetővé hogy erre valaki pályázzon. A 149 millió forintos kiírásukat csak a hivatalos listákra felvett értékek részére hirdették meg (a kürtőskalács és a C-vitamin nem tartozik ezek közé, akárcsak a Rubik-kocka, a golyóstoll, a kalotaszegi írásosok, a torockói épített örökség, a gulyás és a dobostorta sem). Ezidáig a www.kurtos.eu honlap fölépítésének, a Szaktestület megalapításának, az alapvető kutatások és tájékoztató anyagok szerkesztési költségeinek oroszlánrészét én álltam, és ez havi több száz eurót jelent. Ennél többet nem tudok az ügyre fordítani.
-A Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas magyar tudós által izolált C-vitamin kapcsán a képet firtató kérést nem tudom hogy értsem. A C-vitamin egy kis, szerves molekula, amelyet nem lehet lefényképezni, mert mérete a látható fény hullámhossztartományánál jóval kisebb. Felajánlottam, hogy megpróbálok készíteni egy felvételt pásztázó alagútmikroszkóppal, de erre kollégái nem reagáltak. Tudnék szolgálni a molekula pálcika vagy kalottmodelljét ábrázoló fényképpel is, de nem tudom hogy ezt elfogadnák-e. Por, kristályok vagy pirulák lefényképezést nem tartom informatívnak. Színvonalas audiovizuális dokumentáció pedig csak olyan archívumokban lelhető fel, amelyek kutattatására nem állnak rendelkezésre az anyagi eszközök, pályázni pedig a fentebb említettek miatt erre sem lehet.
A d.) pont azzal kapcsolatos, hogy a tekintett érték méltó-e arra, hogy a Hungarikumok Gyűjteményébe bekerüljön. Ezt mindkét beadványban megindokoltam (II/5. pont). További indoklást nem tartok szükségesnek, mert minden, a magyar kultúrában jártas ember számára nyilvánvaló, hogy a nevezett értékek hungarikumok.
Az e.) pontot fölöslegesnek, sőt sértőnek találom. Miért gondolják, hogy olyan területek kapcsán teszek javaslatokat, amelyekhez nem értek? És nem a Hungarikum Bizottság feladata lenne a javasolt értékek jelentőségének meghatározása? Kollégáinak azt válaszoltam, tekintsék elektronikus levelemet támogató szakértői nyilatkozatnak.
Meg kell jegyeznem, hogy pályázati kiírásukban (azon felül, hogy azt egy viszonylag szűk kör számára írták ki, és határon túli szervezetek nem is pályázhatnak) van egy olyan kitétel, amelyet az akadémiai szférában dolgozók döntő része teljesíthetetlennek fog találni: egy kutató csak kivételes esetekben adja át a munkájával kapcsolatos összes jogot, például a publikálás jogát annak, aki a kutatás költségeit fedezi. Ha ezt megkövetelik, az egyetemeken és kutatóintézetekben dolgozó tudósok jelentős részének munkájára nem számíthatnak. Megjegyzem, hogy a híradások szerint 500 millió forintból gazdálkodik a Hungarikum Bizottság, de rendkívül kevés kézzelfogható eredményük érhető el nyilvánosan.
2013. október 27.
üdvözlettel,
dr. Hantz Péter
biofizikus kutató,
Bázel-Kolozsvár
*
LEZSÁK Sándor Képviselő Úrnak,
az Országgyűlés Alelnökének
Tisztelt Alelnök Úr,
Hantz Péternek hívnak, Svájcban dolgozó, erdélyi származású biofizikus vagyok. Aggodalommal követem figyelemmel a Hungarikum Bizottság tevékenységét, és több politikus barátom is azt tanácsolta, forduljak Önhöz. Egy, európai szinten is példamutató törvényt ugyanis egy rossz végrehajtási utasítás követett, és a folyamat közel áll ahhoz, hogy teljesen félresiklódjék.
A hungarikumok jelenlegi listája nemcsak ijesztően hiányos, hanem inkoherens is: objektíven megítélve a karcagi birkapörkölt és a Béres csepp nem hasonlítható a magyarság olyan, nemzetközi ismertségnek és elismertségnek örvendő csúcsteljesítményeihez, mint a Rubik kocka, a C-vitamin, vagy számos közismert gasztronómiai értékünk (dobostorta, kürtőskalács, gulyás). A nemzeti értékek tekintetében még furcsább a helyzet. Az erdélyi munka összehangolása is avatatlan kezekbe került.
Annak ellenére, hogy a bizottságnak 500 millió forint áll rendelkezésére, a nyilvánosan fellelhető eredményeik néhány iskolás gyerek házi feladatának szintjén mozognak: egy ilyen hungarikum listát és a melléjük csatolt, nevetségesen kevés tájékoztató anyagot egy délután alatt össze lehet állítani, vagy inkább dobni a Világháló segítségével. A Bizottság egy tisztességes honlapot sem tud felmutatni, és arra is képtelenek voltak, hogy az általam lefoglalt domain-neveket és a munkatársaimmal elkészített ideiglenes, de a jelenleginél használhatóbb honlapot birtokba vegyék. Elképzelni nem tudom, mire megy el ez a rengeteg pénz. A meghirdetett 149 millió forintos pályázatuknak is nyilvánvalóan torz követelményei vannak, így ezen számos jó szándékú civil szervezet, és az akadémiai szférában dolgozó kutató sem tud részt venni.
A válasz, amit a C-vitamin és a kürtőskalács regisztrációja kapcsán kaptam, tájékozatlanságról, mondhatni műveletlenségről, továbbá a valóságtól való teljes elszakadásról tesz tanúbizonyságot. Abszurdnak és visszásnak tartanám, ha a hivatalos listán nem szereplő Rubik-kockát egy egyszerű állampolgárnak kellene bejelentenie, ezért az elkészített anyagomat végül nem küldtem el a Hungarikum Bizottságnak, inkább fölvettem a kapcsolatot a megfelelő szervezetekkel.
A folyamattal kapcsolatos észrevételeimet, valamint a visszadobott beadványaimmal kapcsolatos levelemet elküldtem Fazekas Sándor Miniszter Úrnak (Vidékfejlesztési Minisztérium), de nem kaptam tőle semmilyen választ. Ezeket a dokumentumokat több ízben elküldtem elektronikus postán az Ön irodájának, valamint a Hungarikum Bizottság ügyintézőinek is, de a visszajelzés elmaradt. Ez az oka annak, hogy most faxon keresztül próbálom elküldeni.
2013. október 31.
Üdvözlettel,
dr. Hantz Péter
Bázel-Kolozsvár
