A görbe uborkától a víztakarékos wc-ig

Keltsük életre pillanatok alatt az EU bürokratáiról alkotott, mára szinte mindannyiunkban ott szunnyadó sztereotípiát. Milyen is egy EU-s bürokrata? Brüsszelben él, ahol mindig esik az eső, szürke az ég, ő pedig szürke öltönyében csoszog egy nagy szürke épület felé minden reggel. Életét egy szürke irodában tölti, ahol szürke padlószőnyegen művirágok és aktakupacok veszik körbe. Brüsszelt gondolatban is alig hagyja el és papírokat gyárt – minden mennyiségben, csakis azért, hogy túlszabályozza az életünket. Olykor arról eszel ki törvényeket, hogy hogyan nézzen ki egy banán vagy egy uborka, máskor pedig meghatározza, egy európai kisgyerek milyen játékokkal játsszon. A 28 tagállami valóságról meg persze fogalma sincs.

Sokszor persze Brüsszel és az ottani bürokraták rá is szolgálnak a kritikára. Az újságírók, véleményformálók pedig nem haboznak, az egyes rendelettervezetek, jogszabályok alaposabb bemutatása helyett inkább a negatív szenzációt keresik és vitriolba mártják minden Brüsszellel kapcsolatos gondolatukat.  Írtak az elmúlt években az uborka és banán görbületének meghatározásáról, ló és póni evési tilalomról, azt sugallva, hogy a gazdasági válság kezelése helyett folyton ostobaságokkal foglalkoznak a brüsszeli sóhivatalok.

Legutóbb az Euractiv internetes portál számolt be arról, hogy az „EU szabályozni akarja a WC lehúzást”. Viccesen hangzik, igaz? Pedig ha egy kicsit jobban utána olvasunk, hogy mi is történt, kiderül, ezúttal mégsem triviális és bürokrácia-duzzasztó dologról van szó. Ebben a konkrét esetben a Bizottság erőforrás-hatékonysági kritériumokat terjesztene elő, hogy csökkenjen a vízpazarlás az Unióban. Ezernyi vízpocsékoló készülék közül csupán egy a WC, amelyet használva jó pár liter értékes ivóvízet tékozlunk el mindennap. Csöndben mondom, a vízpazarlás csökkentését a közelmúltban zárult, s igencsak komoly nemzetközi politikusi és szakértői gárdát megmozgató budapesti Víz Világtalálkozó is a zászlajára tűzte. De említhetném azt is, hogy a sokat ostorozott uniós bürokrácia dolgozta ki azokat a jogszabályjavaslatokat, melyek eredményeképpen az elmúlt években radikálisan csökkent a gépkocsik fogyasztása és károsanyag-kibocsátása, háztartási eszközök energia-felvétele, a repülés vagy pedig a mobiltelefonok barangolási díja.

Természetesen értem, hogy a WC-lehúzás szabályozásáról szóló cím kattintásra készteti az olvasókat, akikben máris életre kel a korábban vázolt sztereotípia. De ha ugyanez a cikk azzal indulna, hogy a fenntartható fejlődés irányába tett fontos lépés, hogy ez EU csökkentse az értelmetlen vízpazarlást, lehet hogy idővel talán másképpen néznénk mindannyian Brüsszelre. Kritizálnánk, amikor kell, hallgatnánk vagy elismernénk, ha pedig éppen mondjuk arra szolgálnak rá az ottaniak.

Nem teszek kísérletet arra, hogy minden hasonló címről és állításról lerántsam a leplet, kis utánajárással ugyanis mindenki megteheti ezt saját maga. Senkit nem kívánok meggyőzni arról, hogy az EU tökéletes, mert távol sem az. Emberek csinálják, intézményeik, vezetőik olykor szerepet tévesztenek, terjengős, érthetetlen nyelven fogalmaznak és nem azzal foglalkoznak amivel kellene. Ez erősen meg is látszik az Unió népszerűségi mutatóin, sokaknak észhez is kellene térniük. Mégis arra szeretnék bíztatni minden tollforgatót, hogy álljon ellen a kísértésnek, és egy kaptafára készülő kritika helyett nézzen a dolgok mélyére. Kritizáljon, ha kell, de ne rutinból és felülve a divathullámoknak.

*

A szerző Győri Enikő, a Külügyminisztérium EU-ügyekért felelős államtitkára