„A két magyar párt választások előtti taktikája is világos volt: a másik nem akar megegyezni. Az a nyertes, akinek sikerül a másikra rábizonyítani, hogy az nem akarja a közös fellépést. Ez többé-kevésbé sikerült is. Az MKP-pozitívak a Hídban, a Híd-pozitívak az MKP-ban látják az egyezség elmaradásának okát. Aki pedig nem utazik a két pártban, azt látja, hogy egyik sem akarta a másikat. Színjáték volt az egész összeborulási kísérlet.
Néhány régióban volt ugyan őszinte közeledési próbálkozás, amely minimális eredményt hozott is, de a tárgyalások eredménye ismert: nincs megegyezés, csak nyilatkozatháború, a másik besározása. Nincs magyar egység, mert nem volt akarat. Ennek legékesebb példája, hogy mindkét párt csak egy-egy megyeelnökjelöltet indít – természetesen egymás ellen. Nagyszombat megyében egymás esélyeit fogják kioltani. Ráadásul az MKP óriási kockázatot vállalt azzal, hogy pártelnökét indítja egy eleve vesztes csatába, mert, hogy megyei elnök nem lesz, az biztos. De ha a második fordulóba sem kerül be, az már alapos égés.”