„Az elmúlt hetek során rengeteg alaptalan támadással találkozhattak, amelyek célpontjában a MOL-csoport és annak horvátországi szándékai álltak. Ennek során még sci-fibe illő vesztegetési vádaskodások is előkerültek. Mindezek a támadások arra alapulnak, hogy a horvát kormány és a MOL között megkötött egyezmények hátrányosak Horvátország számára. De ez valóban így lenne? Valóban rossz Horvátország számára az említett egyezmények alapján kialakult új INA? (...)
Az együttműködés során a MOL minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy először az INA-t átsegítse a nehéz időszakon, majd ezt követően az INA-t versenyképes vállalattá alakítsa, és így a katasztrofális helyzet ne ismétlődjön meg. Hónapokon keresztül a MOL fizette ki az INA és Horvátország »olajszámláját«, a MOL fizette ki az INA összes alkalmazottjának munkabérét 2009 karácsonya előtt és 2010 januárjában, a MOL nyújtott anyavállalati hitelt és törlesztette a fennálló adósságokat. Ekkor még senkit nem zavart az irányítás és felelősség átvétele, és kétség sem fér ahhoz, hogy ezen intézkedések eredményekét alakult ki az új operatív struktúra, amely lehetővé tette az INA számára, hogy nemcsak túlélte a válságot és kimászhatott a gödörből, hanem hatékonyan folytathatta tevékenységét. (...)
Tisztában vagyunk azzal, hogy különösen választások idején felizzik a hangulat, erőteljesebbek a viták és a szavak. Azonban a nemzetközileg is magas elismertségnek örvendő MOL-csoport nem fogadja el, hogy egy politikai érdekek uralta játszmában olcsó statisztaszerepet osszanak rá.”