Nicsak, kinek beszél?

„Pokorni most nem saját szakterületén érezte úgy, hogy itt a határ. Szóvá kell tennie, ha a Fidesz a kampány címén gátlástalan politikai háborút zúdít az országra. Tisztességes mondatokat mondott, bár nem teszünk neki jót, ha dicsérjük. A pártjában szokatlan elvárást fogalmazott meg: »Nincs buzizás, nincs zsidózás, nincs cigányozás, nincs szinglihordázás.« A kampányban sem engedhetnek meg "a másikat emberi méltóságában sértő szavakat, durvaságot". A kongresszus tapsolt. De ott már nem, amikor Pokorni a fideszes önképet zavarba ejtő mondatot mondott: a pártban is vannak »homoszexuálisok, heteroszexuálisok, fradisták és az Újpesti Dózsa szurkolói«. (Tekintsünk el az utóbbi célzás pontos fordításától.) Az sem véletlen, hogy a legkritikusabb mondatok a Fidesz honlapjára felkerült írásos összefoglalóból kimaradtak.

Nem csoda. A »Nicsak, kinek beszél?«-re a válasz érdekes névsor: Kövértől Kósán és Kerényin át Orbánig terjed. Kövér rendszeresen hazaárulózik, kongresszusi beszédében leharamiázta a demokratikus ellenzéket. Miket mondana, ha nem viselkedne újabban saját szavai szerint "barátságos plüssmackóként"! Orbán maga Tusnádfürdőn már 2005-ben »elfajult és hűtlenné vált magyaroknak« nevezte politikai riválisait. Ehhez képest a kongresszusi dínó- és bébiszauruszozás akár könnyed évődésnek is tekinthető, hiszen az unokáimnál szerzett civil tapasztalataim szerint a dínók a gyerekek kedvencei, valóságos kultuszuk van, amelynek matricákkal, kártyákkal, agyag- és plüssfigurákkal kötelező áldozni. Azért Orbán most sem feledkezett el a hazaárulás vádjáról: az ellenzék a magyarokkal szemben politizál, mások kezére adná az országot.”