„Az Ukrajna és az unió közötti társulási szerződés november végi megkötéséhez nyilvánvalóan elegendőek azok a demokratikus garanciák, amelyek kompatibilissé teszik az ország jogi és politikai képességeit az európai csatlakozáshoz, ám az ukrán gazdaság helyzete, az ország magas importigénye, a növekvő eladósodás és a források hiánya, valamint a parttalan – politikai és nem csak politikai – korrupció komoly veszélyekre figyelmeztet, amelyeket az unió a 2008-as globális válság előtt sohasem vett igazán figyelembe, ám azóta legalább olyan fontos szemponttá váltak, mint az egyébként továbbra is prioritást élvező politikaiak. (...)
A fejlemények az ukrán demokratikus erőket igazolják, a litvánok pedig egyfajta elégtétellel nyugtázhatják, hogy az ő uniós elnökségük idején teheti meg Európa az első, rendkívül fontos lépést a Keleti Partnerség programjának megvalósulása felé.”