Újra sírva vigadhatunk: Orbán videoüzenetet küldött Merkelnek

„Ez az úr egy tízmilliós ország miniszterelnöke, a hölgy, akinek üzen, egy nyolcvanmilliós ország kancellárja. A tízmilliót az úr tette páriává Európában, a nyolcvanmillió nagyhatalmi pozícióját a hölgy erősítette meg a világban.

Ez az úr a keresztnevén szólítja a hölgyet, ami ha nem is tegező, de bizalmas viszonyt sejtet. Két hivatalos személyről van szó, két kormányfőről, s a videoüzenet sem magánüzenet, láthatólag a nyilvánosságnak van szánva, tehát akkor sem lehetne a hangja bizalmas, sőt bizalmaskodó, ha egyébként a két szóban forgó személy között volna ilyen viszony.

Valószínűsíthető azonban, hogy nincs. A kancellár nem puszipajtása a miniszterelnöknek. Ez abból is tudható, hogy az elmúlt évtizedben csak hosszas közbenjárásra szokta fogadni őt, akkor sem áll ki mindig közös sajtótájékoztatóra vele. Igaz, hogy ő maga nem bírálja a szükséges keménységgel Orbánt, de ezt a feladatot kormányának tagjai és szóvivői elvégzik. Eléggé valószínűtlen az is, hogy Merkel cuppanós csókkal honorálná az ő kedves Viktor haverjának, amikor az a náci Németország tankjaira emlékezteti a megfegyelmezésére törő német politikusokat, amikor a »német központú agyelszívást« okolja azért, mert magyarok tömegei tiltakoznak a kivándorlásukkal a politikája ellen, amikor nemcsak különadóval szedi el a német cégek pénzét (is), hanem azzal vádolja a magyar ellenzéket, hogy az fáj neki, »ha egy jómódú magyar ember zsebében marad a pénz, ahelyett, hogy egy német multihoz menne«.”