Nem megy olyan jól a német gazdaságnak, mint hiszik

„Más kisebb-nagyobb uniós országokban viszont a kisebb, sőt radikálisabb pártok tudnak felerősödni. A német kisember, átlagember bölcsebb lenne másoknál?

Nem erről van szó, természetesen. Hanem arról, hogy míg a legtöbb uniós országban súlyos válságérzet alakult ki – okkal, ok nélkül – addig Németországban az a közérzet lett úrrá, hogy »nálunk nincs válság, mi megoldottuk a házi feladatainkat már korábban«. Ennél fogva azokra szavaznak, akik segítették az országot, hogy az elkerülje a válságot. Ráadásul a viszonylagos jó közérzet, annak tudata, hogy »nálunk mindenképpen jobban mennek a dolgok, mint bárhol másutt«, a korábbi évekhez képest komolyabb fogyasztást váltott ki. Többet vásárolunk, merünk többet költeni magunkra, a jólétünkre. Ez hosszú idő után valami tényleges újdonság a németek életében, életvitelében. Nem csoda hát, hogy a folytatásra szavazott a túlnyomó többség. Mindazonáltal nyilvánvaló, hogy a két nagy néppárt egyikére sem illenek olyan jelzők, hogy jobboldali, vagy baloldali. Ezek elavult fogalmakká váltak, annál is inkább, mert a nagy és alapvető gazdasági és főként európai kérdésekben nincs lényeges eltérés az úgynevezett konzervatívok és az úgynevezett baloldaliak között.

Ha minden jól megy, akkor félő, hogy a politikai elit, a győztes erők megpihennek a babérjaikon. Ilyesmiből bajok szoktak származni…

Valójában korántsem megy olyan jól a német nemzetgazdaságnak, mint ahogy azt – főként külföldön – bemutatják, vagy ahogy általában rólunk gondolkodnak. Alapvetően súlyosan hiányos a beruházási szituáció, kevés a valóban új, nagy invesztíció. Ez a gazdaság, de főként az infrastruktúra minden szegmensére érvényes. A beruházások visszafogottsága miatt nincs igazi ipari kereslet, minden nagyjából exportra megy. Ezáltal túlzott a kereskedelmi mérlegtöbblet. Ez méltán idegesíti például a dél-európai partnereinket. A bérpolitika is rengeteg bajtól szenved. Az új kormánykoalíciótól azonban joggal elvárható, hogy valamiféle kompromisszumos megoldást talál a minimálbér bevezetésére. Nem szükségszerűen vezetnek be országosan törvénybe foglalt minimálbért, ahogy azt a majdani (várható) kisebbik koalíciós partner, a szociáldemokrata párt szorgalmazta eredetileg, de mégis valószínű, hogy ágazatonként, munkaadók és munkavállalók önkéntes alkui révén, piaci alapon mégis lesz országosnak nevezhető minimálbér-rendezés.”