„Ugyanúgy jött ki, ahogyan bement: nagyjából feleslegesen. És ebben természetesen nem Zuschlag János személyes élete a lényeges. Mert ő bizonnyal nem élte meg feleslegesen sem a bemenetelt, sem pedig a kijövetelt. És minden okunk megvan feltételezni, hogy Zuschlag János jobb ember lett ennyi év alatt. Jobb ember lett Zuschlag János, és talán okosabb is. Legalább annyival okosabb, hogy pontosan megértette, ha úgy alakulnak a dolgok, nem számíthat senkire, leginkább a sajátjaira nem. Megértette, hogy ott, akkor, a Terror háza előtti hülye és felesleges viccével tette leginkább tönkre az életét. Aztán pedig azzal, hogy elhitte: ha pénzt gyűjt pártjának, akárhogyan is, akkor nem érheti baj.
Baj érte. Éppen akkora, amekkora egy nem elvetemült fiatalembernek untig elegendő. És most kijött Zuschlag János a börtönből, és körülveszi a feleslegesség furcsa iszonyata.
A publikum pedig áll, csak áll, és nézi őt. Egy pillanatra eltöpreng egy s máson, leginkább azon, hogy vajon Zuschlag János volt-e a legmegfelelőbb ember a bűnhődésre. Vajon tényleg neki kellett elvinni a balhét egyedül és mindenért?”