2014 tétje

„2014-ben nemcsak választás lesz, hanem évforduló is, az első világháború kitörésének centenáriuma. Nem másutt, mint Magyarország határán rontottak egymásra a népek, melyekkel sikerült elhitetni, hogy a másik nép az ellenségük. Európának, ha 1919-20-ban nem is, 1945 után sikerült megteremteni a népek együttélésének azokat a kereteit, amikor partnerként, és nem ellenségként tekintenek egymásra németek és franciák, olaszok és osztrákok s a többi szabad európai nép. Az unióhoz csatlakozni kívánó Antall- és Horn-kormány idején Magyarország is ebbe az irányba indult el a szomszédokkal kötött alapszerződésekkel. Orbán Viktor letérítette hazánkat erről az útról, és a státustörvénnyel, majd a kettős állampolgársággal és más gesztusok sorával valóságos hidegháborút folytat a szomszédok ellen, a kiterjesztett »nemzeti összetartozást« téve az általa vezetett politikai oldal fő kohéziós erejévé. Nemcsak az országon belül, de az ország nemzetközi kapcsolataiban is felszámolta a bizalom alapjait. Nemcsak a szomszédokkal a »határokon átívelő nemzetegyesítéssel«, de Európa demokráciáival is az unió demokratikus és piacgazdasági normáinak szisztematikus félresöprésével. Sokan az ellenzék demokratikus pártjaiban sem értik, hogy a letelepedés nélkül, tömegesen adott állampolgárság nem emberjogi, hanem közjogi és nemzetközi kérdés, hiszen a magyar államot alkotó polgárok körének kiterjesztésével sérti a szomszédok szuverenitását. Amikor Bajnai Gordon Szlovákiában járt, és a kettős állampolgárság mellett érvelt, az őt interjúvoló újságíró figyelmeztette: »Azt mondta, hogy tárgyalással kell rendezni a Szlovákiával az állampolgárságról kialakult vitát. Nincs olyan szlovák politikai párt, amely egyetértene a jelenlegi magyar megoldással. Kivel akar tárgyalni?« Azóta Orbánnak sikerült elérnie, hogy a román pártok között se maradjon, akivel a magyar »nemzetpolitika« talaján tárgyalni lehet. Ha a következő kormány – vezesse azt akár Bajnai Gordon, akár Mesterházy Attila – ezen az orbáni vágányon halad tovább, Magyarország tartósan a biztonságot fenyegető államalakulat marad a régióban. A demokratikus Európa és Magyarország közötti bizalomnak Antall és Horn idején is előfeltétele volt a szomszédokkal való megbékélés, amit ez a két államférfi megértett és eszerint cselekedett. Vajon megértik-e az Orbán-rendszer leváltását ígérő utódaik?

Ahhoz, hogy az Orbán-kormány remélt leváltása valóban az Orbán-rendszer felszámolása legyen, hogy valóságos esély legyen Magyarország gazdasági felemelkedésére, hogy Magyarország ismét az európai népek közösségének megbecsült tagja legyen, nemcsak az első két, hanem mind a négy szempontból fordulatra van szükség az orbáni politikához képest. Mégpedig addig, amíg az Orbán által elindított gazdasági, szociális és politikai rombolás nem válik visszafordíthatatlanná. Addig, amíg biztosak lehetünk abban, hogy a fordulat vérontás nélkül is elérhető. Erre kínál esélyt 2014.”