„Ha rajtam múlna, akkor a teljes Aranymetszés sorozat palackjait csavarzárral zárnám. Úgy emlékeztem, hogy ezek a palackok viszonylag minőségi parafát kapnak, de a sorozat címke alapján kilógó tétele préselt parafás zárást kapott. Csalódott voltam. Ilyenkor képes vagyok lappangó dugósságot sejteni még akkor is, ha szó sincs róla. Nem csak ez volt a baj nyitáskor; valahogy a kortyban sem éreztem a harmóniát, a tartalmat, azt a szélességet, amit a két évvel ezelőtti társában nagyon is felfedezni véltem. Visszadugóztam, beraktam a hűtőbe, és egy órája elővettem. Nem mondom, hogy minden hibáját elhagyta, de egy elfogadható, majdnem szépnek mondható olaszrizling kerekedett ki belőle.
Halvány arany szín, orrban sárga gyümölcsök, hordó (amúgy fogalmam sincs, hogy volt-e egyáltalán hordóban), pörkölt magok, kis petrol. Kóstolva húsos, kereken indul. A savak erősek, mennyiségükhöz a minőség nem zárkózik fel minden tekintetben, de még éppen nem mondanám bántónak. Hosszú, kesernyés lecsengés, ami a szellőzéssel fokozatosan egyre tisztább lett. Ha a 2010-es társához hasonlítom, akkor csalódott vagyok, amúgy egy teljesen jó olaszrizlinget kaptam a pénznemért, ami ezen az áron bőven elég.
Ha mindenképpen pontoznom kellene, akkor a húszas skálán eléri a nyolcat. Akit nem zavar az órás szellőztetési igény ,az tegyen vele próbát nyugodtan, mert ennek az olaszrizlingnek helye van a legjobb vargaborok listáján.”