„Az MSZP a tárt karok pártja, Gyurcsánytól Fodoron át Schmuckig. Bajnai meg észrevehetően válogatós.
Az esélyt jelentő összefogásnak kezdettől fogva az volt az akadálya, amelyről úgy tettek, mintha nem az volna, hátha valami csoda fölszámolja. Nem számolta fel. Mindketten helyzetük, valamint a Fidesz egy fordulós választási koreográfiájának foglyai. Pártjaik, potenciális szavazóik is. A halogatás az elmozdulás lehetőségét is szűkítette. Az a packázás, amelyet egymással folytatnak, hiába kísérik sztaniolba csomagolt mondatok, nem csupán a szövetségkötés esélyét rombolja, hanem külön-külön is árt nekik.
Most mindketten ott és úgy akarnak előválasztást, ahogy reményük van a győzelemre, Bajnai kettejük között, Mesterházy százvalahány körzetben – de késő ősszel, ebben a félelmekkel teli, kibírhatatlan közéleti atmoszférában öngyilkosság már mind a kettő. Valamiféle sápadt kényszer-paktum, közös egyéni jelöltek állítása az egérút. De tényleg egérnyi. Ha ez sem, fejük felett ismét ott lebeghet a kétharmad veszélye. Akkor majd a választási vereség után, egymást felelőssé téve lesznek igazán ellenségek.”