A pénzügyi köténycsel

„A hivatalos ige arról szól, hogy ki kell vezetni a rendszerből a devizahiteleket, helyettük forinthiteleket kell alkalmazni. Sajnos az alapigazság hivatalos szinten sem hangzott még el, de jogérvényesen meg sem állapították, hogy a hitelek valójában eredetileg is forinthitelek voltak. Ez a nagyon is alapvető hiány ad módot arra, hogy az ügy körül ismét beinduljon a körmönfont ravaszkodás, felröppenjenek az újabb és újabb zseniális megoldási javaslatok. A minap megtelt az írott és a képi média azzal az ötlettel, hogy miként kell levenni a behatárolatlan többlet-árfolyamterhet az ügyfelekről. Szakértőkre hivatkoztak. Név nélküli szakértőkre persze, így eleve élek a gyanúval, hogy valami disznóság készülődik.

Számtalan esetben hivatkoztak korábban is például londoni elemzőkre abban az ügyben, hogy a jegybank toronymagas kamatát nem lehet csökkenteni »mert a piac így áraz bennünket«. Simor nem is csökkentette, sőt, ameddig tehette, addig emelt. A »szakértőknek« most az az ötletük támadt, hogy az egész árfolyamkockázatot a Magyar Fejlesztési Bankra ( 100 százalékos állami tulajdon) kell áttolni, az állam pedig adjon a banknak árfolyam-garanciát. Az sem mindegy természetesen, hogy a hiteleket milyen árfolyamon váltják forintra, mert ettől is függ az ügyfelek terhe. A lényeg azonban az, hogy az állam viselje a terhet, mert a bankjáért jót kell állnia. Jelentős frankerősödés esetén akár százmilliárdokkal. Ez pedig megbillentheti a költségvetés egyensúlyát.

A »szakértői« vágyakozás szerint nem lesz baj, majd »olcsó IMF-segéllyel« és a hozzá kapcsolt receptekkel kell operálni. Végképp nem tudják ugyanis elfogadni a tényt, hogy hazánk megszabadult az IMF-től, és hogy sikerült az ország közvéleményével megismertetni az IMF valós természetét és küldetését.”