„Karas Monika a kétharmad fő támasza lesz a humor ellen folytatott hadjáratban. De szerencsére ezt is annyira szarul csinálják, hogy csak röhögni lehet rajta. Nem kell olcsó poénokon törni a fejünket, viccelődni koronán vagy »nemzeti kulturális örökségünkön«, elég a napi híreket olvasni. (…)
Értjük, hogy zavaró a NER számára, ha az istenadta nép nem kizárólag a földet túrja (napszámban, mert a tulajdonjog a haveroké), miközben kicsiny szabadidejét buzgó imádsággal tölti. Mert aki esetleg mást is fogyaszt, mint a kétharmadnyi malaszt, ne adj' isten, külföldi lapokat olvas, vagy – még elgondolni is szörnyű – mémeket gyárt, az nem szopja be ezt az árvalányhajas, népnemzeti giccsnek hazudott szervezett tolvajlást. De Karas majd tesz róla, hogy elvegye mindenki kedvét az otromba viccelődéstől, az öncélú humorizálástól, a léha ironizálástól, a keresztény kurzus komolytalanná tételétől.
Annyira ostobák, hogy észre sem veszik: a humor életet ment! Az övékét. Mert ha a komolyan vennénk az elmúlt három és fél évet, sokak talpa alatt fütyülhetne már a szél.”