Önmagunk börtönében

„A hatalmon lévők céljuk eléréséért semmitől sem riadnak vissza, miközben István békét hirdet és Koppányt sem akarja azonnal megsemmisíteni a mögötte lévő hadsereg, védelmi gépezet kegyetlenül teszi a dolgát és elteszi az útból a hangoskodókat. A szituációról nem nehéz asszociálni a mára, de a rendezés erre nem kíván rájátszani. Rengeteg az ötlet, kicsit már nehéz is követni ezeket. Gizella, az idegen, nagy fekete luxusautóval, testőrséggel érkezik, németül köszön.

Koppány táborának tagjai vérrel és sárral kenik be magukat, Koppány úgy gyűjt erőt, hogy még egy lovat is feláldoz. A rendező nem akar igazságot tenni. Nem ítélkezik. Az erőszak és az embertelenség eluralkodásának kegyetlen folyamatát ábrázolja egyáltalán nem kíméletesen. A kereszténységet bevezetni akaró papok és az őket, illetve Istvánt védő katonai egyenruhába bújtatott, sőt a maszkos kommandós különítménnyel is rendelkező apparátus könyörtelenül kivégzi azokat, akik nem fogadják el a rájuk kényszerített törekvéseket.

Istvánt Feke Pál már sokszor, több rendezésben énekelte. Nyilván nem véletlenül találta meg őt ez a szerep, alkatilag is illik rá, énektudása is predesztinálja erre. Most Alföldi kérésére egy vívódóbb Istvánt alakít, akiből úgy lesz király, hogy közben bedarálják a körülötte lévők. A fontos döntéseket mások hozzák meg helyette. Az öltönyös István fő ellenfelét, Koppányt, Stohl András játssza, sokszor félmeztelenül, máskor sportosan, lazán öltözve. Stohl bírja erővel, hangban és színészileg is.”