A győztesek világa

„A sportpszichológiában alapkategória az anticipált győztesé, és ennek Benedek Tibor a prototípusa. Nem most, nem is trénerként vált azzá; játékosként sem táncoltatta soha a fülén a labdát, nem volt olyan virtuóz balkeze, mint egy-egy elődjének vagy kortársának, de mindent megnyert. Mert mindent meg akart nyerni. És mert elhitte, hogy mindent meg is fog.

Ezt a szellemi, lelki indíttatást az összes magyar sportolónak magáévá kellene tennie. Elsősorban és leghamarabb a labdarúgóinknak, hisz duplán időszerű lenne: egyrészt a gyalázatos nemzetközi kupa (le)szereplés, másrészt a románok elleni, szeptember 6-i, közelgő vb-selejtező miatt. De mivel a sportolók is a földi halandók közül vétettek, a hit, az eltökéltség a legszürkébb, civil hétköznapokban is segít. A pillanatnyi örömön és a visszaszerzett pólós nimbuszon, büszkeségen túl ezt üzeni ez az adottságaikat tekintve talán többre hivatott, mégis kevesebbre jutott vetélytársakkal szemben kivívott diadal.

Saját világunkat mi magunk alakítjuk, és e nem túl eredeti felismerésnek van most egy másik olvasata is. Az, hogy a vízilabdát leporolhatjuk, és visszahelyezhetjük arra a magas polcra, ahonnan, ha előbb nem, a londoni olimpia után levettük. Mert igaz ugyan, hogy legfeljebb tizen-egynéhány országban űzik komolyan, hogy egy budapesti pólós bálvány Bécsben anélkül végigsétálhat a Mariahilferen, hogy bárki felismerné, de mi dönthetjük el, hogy számunkra mi a becses, a felemelő, a meg- és összetartó erő.”