„De hol itt a magyar szuverenitás, amelynek védelmében a jelenlegi kormány bármikor kész kardot rántani a képzelt ellenséggel szemben? A lehető legjobb helyen: egy erős szövetségben kamatoznék, ha az ország vezető politikusai is úgy akarnák. Egyedül, egy szűk földrajzi területre bezárva, a nemzeti szuverenitás nem sokat ér ugyanis a globális világban, de alkalmas partnerek által megtámogatva eredeti értékének sokszorosára nőhet. Az EU azt a szerepet tölti be számunkra, amelyet a magyar kormány ráoszt: lehet szövetséges, de lehet bűnbak vagy »gyarmatosító« is.
Ha Brüsszelben nem sikerült is elegendő birodalmi jellemzőt találnunk, annál szembetűnőbb ezek megjelenése a hazai kormányzati cselekvésben. Európa legkisebb kabinetje (a minisztériumok számát tekintve) elszántan centralizál minden irányítási funkciót. Az erőforrásokat igyekszik ellenőrzése alá vonni, sőt, amit tud, államosítani. A Nemzeti Együttműködés Rendszere kifejlesztette a birodalmakra jellemző saját nyelvezetét és jelképeit, a tíz zászlós háttér-dekorációt azonban a kínai pártkongresszusoktól kölcsönözte. Elszántan építi saját emlékműveit, stadionoktól a készülő Kossuth téri szobortemetőig. Ez mind valódi birodalmi jellemző. Ám gazdasági erő és a szükséges méret nélkül a befelé forduló birodalomépítési kísérlet komikus és kisszerű. Ezen az sem segít, ha a regnáló hatalom a saját jelzőit aggatja másokra.”